„Pozitív IR tapasztalatok”

Ti írtátok rovatunk első története egy régi kolléganőmé, köszönöm neki, hogy megírta a tapasztalatait.
Valószínűleg nem rajongott értem különösebben, amikor egy délutáni rosszulléte alkalmával üldözni kezdtem a kekszemmel, hogy de márpedig egyen, mert szerintem hipózik… Ám aztán mégis pozitív fordulatot vettek az események, a kivizsgálást tettek követték és mára elkötelezett gyakorlója az új életmódjának. Sőt, már azt sem érti, hogy bírt azelőtt sport nélkül, cukros vackokon tengődni. :o) 

 

„Nálam nagyon nehezen derült ki az IR, 2,5 éven keresztül folyamatos és visszatérő nőgyógyászati problémáim voltak, durva cukoréhség, gyakori hipózások. Orvosi javaslatra lokális és szájon át szedhető nőgyógyászati készítmények egész garmadáját próbáltam ki, mondanom sem kell, hogy ezek mindegyike csak olaj volt a tűzre. Miután a folyamatos problémáim eredményeként egy egy kisebb nőgyógyászati beavatkozáson estem át, utána úgy gondoltam, hogy na akkor ez volt a megoldás és innentől már minden rendben lesz, hát akkor jött az igazi feketeleves, mert a problémák újra jelentkeztek a következő ciklusban…

 

Teljes elkeseredésemben elmentem egy magánklinikára, ahol végre egy hozzáértő orvos kezébe kerültem, aki elküldött 3 pontos OGTT-re és ott derült ki a diagnózis: elhúzódó inzulinválasszal párosuló CH-anyagcsere zavar, emellett progeszteronhiány és pajzsmirigy-alulműködés. Ez 2016 februárjában történt. Egy júniusi UH-n a PCOS-t is megerősítették.
Februárban elkezdtem inofolicot szedni, először napi 2-t, aztán csökkentettük 1-re, emellett jódot, szelént, D-vitamint és progeszteronpótlásra barátcserjét szedek, ráállítottak a heti 3×45 perc sportra és elkezdtem az 5×160 g-os CH-diétát. Az eleje pokoli volt, a sok számolgatás, méricskélés, de aztán 2-3 hónap után egész jól belejöttem. 🙂 Az eleje a legnehezebb, utána már ránézésre tudja az ember hogy miből mennyit ehet, ezért érdemes az elején méricskélni. Kezdetben soknak éreztem a 160 g-ot, de aztán pár hónap után átbillent a szervezetem. Megfigyeltem, hogy 6 óra körül mindig éhes vagyok, akkor is, ha van lassú CH az uzsonnában és mivel 8 óra körül szoktam vacsorázni, ezért a doktornőm és a dietetikus tanácsára beiktattunk 10 g lassú CH-jú pótuzsonnát, így én 6×170 g szénhidrátot eszem naponta. A legjobb az egészben, hogy sosem vagyok igazán éhes, mire megéhezem, már jön a következő étkezés, sosem eszem túl magam, mindig csak annyit, amennyire a szervezetemnek valóban szüksége van.