Járjuk ezúttal körbe kicsit a szénhidrát bevitel témakörét, hiszen ez – a megfelelő minőségű és mennyiségű szénhidrátok fogyasztása – az IR kezelésének egyik sarkallatos pontja.
Kezdjük talán azzal, hogy miért is eszik az ember szénhidrátot?
Először is azért, mert ezek a természetben (a táplálékunkban is) leggyakrabban előforduló szerves molekulák.
Az emberi szervezet legfontosabb energiaszolgáltatói, a szükséges energia nagyjából 50-70%-át nyerjük szénhidrátok fogyasztásából.
Ezen felül pedig fontos szerepet játszanak például a kötőszövet és bizonyos zsírsavak valamint aminosavak felépítésében, a nyálkahártyák védelmében, de még az öröklött tulajdonságainkat meghatározó DNS és RNS felépítésében is.
Mindezeknél fogva a “szénhidrátmentes” étrend, mint olyan nem csak marhaság, de kivitelezhetetlen is.
Akkor mégis mennyit együnk belőlük?
A mostanság sajnos sokszor felmerülő napi 50g CH-ról érdemes tudni, hogy az a nagyon-nagyon szűk minimum, ami ahhoz kell, hogy az anyagcsere még ne álljon végzetesen fejre. Az, hogy életben lehet vele maradni, nem azt jelenti, hogy jól van, egészségesen működik az ember és mondjuk még szaporodni is képes mellette…
Az agyunk, melynek alapvető energiaforrása a glükóz, kb. napi 130-140 grammot használ fel. Maradjunk annyiban, hogy ez alá nem igen érdemes menni, főleg nem hosszabb távon, “életvitel szerűen.”
Kiindulási alapként az IR étrendben általában (de koránt sem mindenkinél!) a híres 160 grammot használjuk, ez kerül aztán az egyéni reakciók (tünetek, labor) fényében finomításra. Van, akinek ennél valamivel kevesebb és van, akinek több az ideális. Nem beszélve arról, hogy változunk: lehet, hogy a kezelés kezdetén még jó a 160g, de később ezen változtatni kell, hiszen változik az anyagcsere, a testösszetétel, olykor beteg is az ember, vagy épp gyermeket vár, szülés után regenerálódik, esetleg szoptat, stb. Ezért az optimális CH bevitel és elosztás meghatározásához mindig figyelembe kell venni az aktuális állapotot és élethelyzetet is.
Sajnos az utóbbi évek egyik nagy trendje, hogy sokan nagyjából minden bajért a szénhidrátokat hibáztatják (előtte a zsírok voltak a mumusok, de azok kitiltása sem működött így kellett egy új bűnbak) ebből pedig valami olyasmi kerekedett, hogy egyesek szerint a szénhidrátok csökkentése “minden diéta alapja”, a szénhidrátcsökkentett termékek pedig mind egészségesek, rosszabb esetben még azt is gondolják, hogy korlátlanul fogyasztva is azok…
Viszont ez így erős csúsztatás.
Igen, az átlag ember számára – aki napi 300-400 gramm (vagy több) szénhidrátot is eltüntet, méghozzá silány minőségű ételekkel, italokkal, nagy részét szinte észrevétlenül, rejtett cukrok formájában – valóban fontos lenne a CH bevitel mérséklése ÉS ezzel együtt a források megválogatása. Mondhatjuk tehát, hogy a 160g CH bevitel – de még a 180g is – az átlagos fogyasztási szokásokhoz mérve erősen limitáltnak tekinthető!
De tényleg jó-e nekünk, ha a végletekig minimalizáljuk a CH bevitelt?
NEM, mert
- szénhidrátra szükség van az egészséges élethez.
- ha az agyunk szénhidrát szükséglete alá visszük a bevitelünket, az a minőségi éhezés kategóriája, kinél hosszabb, kinél rövidebb távon egy sor funkciót megborít a szervezetben. Aztán lehet küzdeni, míg újra helyrehozza az ember.
Igen, valóban létezik a glükoneogenezis, azaz a májnak azon funkciója, hogy képes (ideig-óráig) a vércukrot a saját maga által előállított cukor segítségével fenntartani, szabályozni.
Ez a funkció főleg a növényi táplálékot nem fogyasztó ragadozóknál, vagy a téli éhezést túlélő vadaknál normális. Ha kimész a fürdőszobába, megállsz a tükör előtt és belenézel a szádba, jó eséllyel gumós zápfogakat fogsz benne találni, ami az anyatermészet finom utalása arra, hogy mindenevőnek tervezett. Esetedben tehát, kedves homo sapiens sapiens, a glükoneogenezis képessége egy biztonsági funkció, nem arra szolgál, hogy hónapokon, éveken át ketózisra kényszerítsd a szervezeted.
Mielőtt elmennénk abba az irányba, hogy az ősembernek sem jutott minden nap táplálék, emlékezzünk arra, hogy:
- senki sem mondta, hogy nem haltak sokan éhen
- nem is annyi volt az átlagéletkor, mint mostanság, még úgy sem, hogy vélhetően minden ehetőnek tűnő dolgot megpróbáltak elfogyasztani, nem sokat morfondírozva a gluténtartalmán, esetleg a laktóz lehetséges hatásain…
És mielőtt elkanyarodnánk afelé is, hogy neked olyan hormontípusod van, hogy nincs szükséged szénhidrát fogyasztásra – a fentebb leírtak fényében ez azért erősen kétséges.
A legfrissebb forrás, amire ez az elmélet támaszkodik 1987-ből származik – nos ha belegondolunk, hogy csak az elmúlt 15-20 évben mennyit változott akár csak a PCOS megértése, megítélése is (IR-ről akkoriban még csak nem is harangoztak), hát lehet, hogy picikét idejétmúlt a dolog.
Nade, lapozzunk, térjünk vissza a mindenáron szénhidrátcsökkentett termékek mizériájához.
Jók-e ezek IR mellett?
Hát, az esetek nagy többségében nem. Tudom, főleg frissen diagnosztizáltak, kezdő életmódváltók (esetenként már régóta „tudatosan táplálkozók” is) szoktak belesétálni a csapdába, hogy ha a napi CH bevitel limitált, akkor olyan termékeket keresnek, amiben minél kevesebb van belőle, ergo minél többet meg lehet belőle enni. Mert sokat enni jó, vagy mi… De nem.
Az a jó, ha minőségi (magas rost, vitamin, ásványi anyag tartalmú) forrásokból fogyasztasz szénhidrátokat mértékkel, és nem feledkezel meg a többi makrotápanyag (fehérjék, zsírok, stb) beviteléről sem.
Így elkerülhető, hogy valamiből túl sokat, míg másból meg túl keveset egyél.
Mert az egy dolog, hogy nincs benne sok CH, de valami más – és így kalória – attól még lesz benne, általában nem is kevés.
Ha pedig van egy adott CH mennyiség, amit be kell vinned, ezekből a kajákból rengeteg fölösleges kalóriát fogsz felhalmozni, mire megeszed azt a mondjuk 30 gramm CH-t reggelire…
És akkor majd megint jön a nemértés, meg a nagy konklúzió, hogy a 160 gramm mellett te hízol és lám, neked nem való a szénhidrátevés.
Pedig csak az a nem mindegy, hogy miből állt össze az a 160 gramm.
A kép forrása a PCOS Alapítvány FB oldala.
160_gramm alapok anyagcsere baba CH CHszámolás cukor cukorterhelés diagnózis dúla fogyás Férfi IR GDM GI gyorsCH inzulinrezisztencia IR iretrend IR Nyelviskola IRélet IR és PCOS kivizsgálás lelkipillér nyár PCOS pillérek PoCaKoS PoCaKoS Napló recept reggeli sport szoptatás szénhidrát szülés tapasztalat terhességi diabétesz tünetek vadkovász vajúdás várandósság Ét-rendező édesség élesztőnélkül életmód életmódváltás
