Többen kérdeztétek az utóbbi időben, hogy mégis mi az, hogyan készül a vadkovász, amit használok. Bár eredetileg nem terveztem, de akkor kapjon egy külön posztot ő is. :o)
Nos a kovásszal barátkozást, ahogy az IR-t is „dobta a gép”, ugyanis felütötte a fejét a családban némi intolerancia a sütőélesztővel szemben: vérvizsgálat mutatta ki, és miután kiiktattuk a menüből, valóban csökkenni is kezdett jó pár kellemetlen tünet, mint evés utáni rosszullét, puffadás, hasfájás, etc. Ezzel egy időben került „tiltólistára” a sima búzaliszt is (akár fehér, akár teljes kiőrlésű), hasonló okokból. Ez amúgy érdekes, hiszen más glutén tartalmú lisztekre (tönköly, durum, rozs…) nem jelzett érzékenységet a vizsgálat – nem gluténérzékenységről van tehát szó -, de a búzaliszt mint olyan valamiért nem jó nálunk. Na ezzel együtt született a felismerés, hogy olyan kenyeret, ami nem tartalmaz se sütőélesztőt, se búzalisztet – és esetleg még IR kompatibilis is, a környékünkön nem lehet kapni, így maradt egyetlen opciónak a házi sütögetés, amit mostanra egy cseppet sem bánok.
Pillanatnyilag még 3 tagú családunkra kb 3-4 naponta sütök kenyeret- a kovászolt verzió ennyit bőven kibír- a receptet pedig egyelőre nem is szoktam cifrázni: tönkölyliszt, víz és só kerül bele, esetleg egy csipet aszkorbinsav a kelés elősegítésére, no meg némi kókuszolaj a hajtogatásnál, formázásnál…
Méghozzá azért csak ez a néhány alapanyag, mert vadkovászt használok, ami maga is liszt és víz keveréke, etetve-itatva, érlelgetve, szeretgetve, elnevezve.
Attól függően, hogy milyen lisztet használunk hozzá (és persze a recepthez), természetesen beilleszthető az IR étrendbe is. (Sőt, létezik gluténmentes verziója is – igaz én azzal nem kísérleteztem.)
„A kovász egyfajta előtészta, amely liszt és víz felhasználásával, természetes élesztőgombák és tejsav-, ecetsavbaktériumok felszaporításával készül. Célja:
- Az élesztőőgombák elszaporítása, miáltal nagyobb lesz a lazító hatása.
- A savtermelő mikrobák elszaporítása, ezáltal az íz és az aroma kialakítása.
- A fehérjék duzzadásának elősegítése. ” (lásd Wikipedia)
A készítéséről több leírás is található a neten, én Limarától és Bettytől vettem az ötleteket.
Az első nap estéjén fogtam tehát egy jó alaposan elmosott csatos üveget és egy fakanalat (nem tudom, mennyit számít, én a kovászos üvegbe csak fakanállal nyúlok), majd az üveg alján kikevertem 50g tk tönkölylisztet 50g szűrt vízzel. (ez elvileg nem kitétel, de nálunk nagyon kemény a csapvíz)
Az üveg tetejét lazán ráhajtottam, és hagytam a konyhapulton pihenni. (érdemes letakarni zacskóval, konyharuhával, hogy a muslicák és barátaik ne találjanak bele…a lényeg, hogy kapjon levegőt)
A második nap estéjére már látszott, hogy kezd „mocorogni”, így 24 óra után etettem-itattam: 2 ek tk tönkölyliszt és 2 ek szűrt víz került bele: először a víz, majd miután jól fellazult az érlelődő kovász, alaposan belekevertem a lisztet is. A harmadik nap menetrendje ugyanez volt, egyre látványosabb bubikkal.
A negyedik napon aztán kezdtek az események nemtetsző fordulatot venni: kicsapta a vizet a tetejére és a friss, savanykás illat helyett kezdett ecetes szaga lenni… A helyzetet 2 dolog mentette meg: elkezdtem teljes kiőrlésű rozsliszttel is etetni és nem ragaszkodtam tovább a fele-fele arányhoz, inkább a sűrű állagra gyúrtam, tehát picit a növeltem a lisztek arányát.
Másnapra magához is tért Manci, szép sűrű volt, emelkedett majd süllyedt, egyre több buborék volt benne, ahogy azt kell – és az illata is ismét inkább sörös-citromos volt, mint ecetes. Ezen felbuzdulva, az ötödik naptól már 12 óránként etettem-itattam.
Ezzel a módszerrel a kovász elvileg a nyolcadik napra erősödik meg annyira, hogy készülhet vele egy próbasütés, én a negyedik napi kis malőr miatt adtam még 2 napot a dolognak: csak a 10. napon vettem ki belőle egy próbakenyérnyit (200g) és etettem vissza ekkor már tényleg jó keményre a kovászt. Pár órát még vártam, míg buborékosodni kezdett a pulton, majd szépen rácsuktam az üveg tetejét és ment a hűtőbe.
A próbasütés egyébként a vártnál jobban sikerült, még engem is meglepett, olyan szépen feljött a kenyér… Manci pedig azóta is a hűtőben lakik: ha kiveszek belőle valamihez – átlag 3-4 naponta – megetetem-megitatom, ügyelve, hogy tartsa a sűrű állagát (emiatt mostanra a kovász 3/4 részét számolom tk lisztnek a receptekben), kicsit hagyom a pulton levegőzni, majd mikor látom, hogy elkezdett dolgozni, visszacsukom és megy a helyére.
Szóval igen, van vele némi macera – bár annyira talán nem egy nagy feladat pár naponta foglalkozni vele-, cserébe viszont gyönyörű, ízletes és illatos kenyerek (pizzák, sütik…) sülnek, amiket az egész család ehet, sokáig puhák és finomak maradnak, nem utolsó sorban pedig tudom, hogy mi van benne. A gyerkőc pedig azt tudja, hogy a kenyér nem a polcon terem (ahogy a tehén sem milkalila…) és nekem ez is szempont.
Ha pedig egyszer majd úgy alakul, megpróbálkozom egy adag kovász kiszárításával is – hasonlóan az élesztőhöz, ebből is készülhet szárított verzió, ami korlátlan ideig eláll és csak a használat előtt kell bekeverni- de egyelőre ez a friss történet tökéletesen megfelel.
Ő itt tehát Manci, épp a hűtőbe költözés előtt:
Az első próbasütésünk eredménye pedig így festett:
160_gramm alapok anyagcsere baba CH CHszámolás cukor cukorterhelés diagnózis dúla fogyás Férfi IR GDM GI gyorsCH inzulinrezisztencia IR iretrend IR Nyelviskola IRélet IR és PCOS kivizsgálás lelkipillér nyár PCOS pillérek PoCaKoS PoCaKoS Napló recept reggeli sport szoptatás szénhidrát szülés tapasztalat terhességi diabétesz tünetek vadkovász vajúdás várandósság Ét-rendező édesség élesztőnélkül életmód életmódváltás
