Baba-Mama Napló 4. – Fél évesek lettünk

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Mármint, ő mint baba, én meg mint több gyerekes anyuka lettünk fél évesek. Mindeközben kitört (sőt lassan véget ér) a nyár, esedékessé vált a hozzátáplálás megkezdése és a szülés utáni kontroll is…

 

Nyár elejére egészen jól belerázódtunk a több gyerekes üzemmódba, ideje is volt, hogy jöjjön a következő kihívás: nyári szünet a nagyobbnak, non-stop pörgés egy kicsivel meg egy picivel. Közben igyekszem kézben tartani a saját, felnőtt dolgaim gyeplőjét is és hát be kell vallanom, nem könnyű. Egyfelől nagyon jó időszak ez, hiszen a jó ég tudja, mikor voltunk a nagyobbikkal utoljára ennyit együtt, másfelől meg szintén csak az ég tudja, hogy mikor voltam utoljára ennyire leharcolt. De az igazat megvallva, kicsit sajnálom, hogy hamarosan kezdődik az ovi, még ha sok minden könnyebb is lesz majd…

A teljes széthullást elkerülendő, amennyire csak tudom, ápolgatom a pilléreimet:

Az étrend…

…viszonylag rendben van. 2-3 hétig kellett nagyon odafigyelnem, hogy visszafogjam a “jajj ez a pici belefér” típusú falatkákat, mert egyértelműen éreztem, hogy nem lesz ez így jó nekem. Ahogy ez a rész elrendeződött, lényegesen jobban kezdtem érezni magam a bőrömben és valahogy elnézőbb is lett a szervezetem azokkal a kilengésekkel, amik megmaradtak: az időpontok még mindig rugalmasan vannak kezelve, még mindig nem méricskélek – szoptatás mellett 200g CH körül eszem – és nem is minden 100% IR-barát – cserébe egy működőképes rendszer állt össze.

Pedig a nyaralás próbára tette a dolgokat, mivel – bármennyire is igyekszem ezt kerülni – most nem volt főzési lehetőségem. Így minden, amit a rendszeresség betartásán túl tenni tudtam, az a saját kenyérről gondoskodás és az IR-barát kisétkezések voltak. A főétkezéseknél legfeljebb csak nagyjából tudtam improvizálni… Mivel teljes kiőrlés meg hasonlók nem voltak (se barna rizs, se semmi, mert minek azt a Balatonon), a főtt kukorica, a hekk és a sült krumpli maradt a túlélés záloga, körítve lehetőleg valami salátával, koviubival, stb. Egyszer csábultam el egy jó sajtos-tejfölös lángosra. Megállta a helyét az elméletem: hiába gyors CH a fehér liszt, amennyi olajat az sütés közben felvett, sok minden volt, de gyors felszívódású nem. :o)
Fagyiból viszont legalább találtam cukormenteset és ha nem is volt bőséges a választék, legalább finom volt.

Nade a lényeg: szép volt, jó volt kiszakadni a napi rutinból, kicsit töltődni. Jöttek új gondolatok, készültek új tervek és idővel talán fejlődnek a kajalehetőségek is…

 

A sport… 

…nos hát az küzdelem. Az idővel, az energiával, meg úgy amúgy az elemekkel. A kezdeti, itthoni mocorgás után valahonnan innen kezdtük a komolyabb munkát, 3 hónappal szülés után – nagyjából az előző napló-poszt végén:

Innentől heti 2-3 edzést – Bike with Baby és kettlebell – tudtam belesűríteni a menetrendbe, és akkoriban kezdtem még jobban odafigyelni a kajára is. Mivel picike mindig jön velem, megéltünk jó pár mókás pillanatot, főleg amíg nem volt igazán kialakulva még a napirend: mert az biztos, hogy ha az ember nekiindul, akkor megéhezik, megszomjazik, megtelik a pelus, át kell öltözni – és ezek tetszőleges kombinációi. Így ezúton is hála és köszönet az edzőknek, akik türelemmel, megértéssel olyan közeget teremtenek, ami mindezt simán tolerálja és ahová jó lemenni babával is. Így attól még, hogy az ember nem hagyja másra a gyerekét, nem kell lemondani a sportról.

Szóval, már épp beállt valamivéle ritmus, amikor is… kitört a nyári szünet. Mint mindenki, én is azzal főzök amim van, úgyhogy az utóbbi hetekben 2 gyerekkel mentem az amúgy kissé megritkult edzésekre. Viszont annyival többet rohangálok egész nap, hogy még az a kevés plusz is szinte teljesen lement, amiről azt hittem, a szoptatás végéig rajtam marad… Ezzel gyakorlatilag kiinduló súlyomnál vagyok így 7 hónappal szülés után, de – természetesen – azért van még min dolgozni, bőven (tudom, fekete a fekete előtt – de a lényeg azért látszik):

 

Ami a lelki pillérem illeti…

…köszöni megvan. Minden kialvatlansággal, fáradtsággal, napi hercehurcával együtt, jól vagyok. Tény, hogy nem minden nap marad negyed órám rendezni a gondolataimat. Mármint, olyan negyed óra, amikor békén is vagyok hagyva meg még ébren is vagyok, és még gondolkodni is tudok (de amikor jut, akkor nagyon tudok örülni neki. :o)) Viccen kívül, dolgozom az ügyön, hogy rendszeresen legyen legalább egy kis időm helyre tenni magam fejben. Cserébe viszont minden napra jut valami, ami már megint borult, elcsúszott, nem lett kész, újratervezés. Szóval rózsaszín köd az nincs, ellenben jól érzem magam a magunk tökéletlenségében. (Mondjuk azért külön hálás lennék, ha megint este 10 előtt is ágyba lehetne tenni a porontyokat…)
És ami még jót tesz: megint tanulok. Olyasmit, ami érdekel, megtornáztat szellemileg is és feltölt. Ez a taktika már az első babám idején is bevált: akkoriban a japán-tudásomat frissítettem fel, most egy kicsit más terület felé kalandoztam. Ha eljön az ideje, mesélek róla.

És megejtettük a baba utáni nagy kontrollt is: büszkén jelenthetem, hogy így bő 4,5 évvel és két szüléssel a gyógyszeres kezelés leállítása után még minidg minden szép és jó: “”inzulinérzékenységem ismét igen szép lett“. Továbbra is elég az életmódra figyelni, és én ennek most nagyon örülök. :o) Legközelebb majd akkor kell megnézni a hormonokat, ha már nem szoptatok és minden visszarendeződött.

Nade, ennyit rólam, és a pilléreimről. Mindeközben picurka egyre növöget és fejlődik: gurul össze-vissza, lassacskán mászni kezd, és már a fogacskák is alakulnak. Hihetetlen gyorsan elröppent a picibabás időszak… És amikor az ember már tudja, hogy nem tart örökké, valahogy sokkal könnyebb is minden.
Mivel majdnem teljesen anyatejes baba, a 6. hónapig vártunk a hozzátáplálással, aztán közel fél évesen elkezdtük a kóstolgatást. Egyelőre nagyon tetszik neki a dolog, egyre ügyesebben eszik mindenfélét (már nem minden étkezés után kell megfürdetni), úgyhogy most jön majd az a rész, amikor a napirendek alakítgatásán túl megpróbálom az ő étkezését valamiféle összhangba hozni a sajátommal. De azt hiszem, ez megérdemel majd egy külön posztot. :o)

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin