Terhességi diabétesz szűrése

Facebookpinterestlinkedin
🥤 25. hét – túl a második cukros-löttyös terhelésen. 😜
És öröm van: úgy néz ki, harmadjára is megúszom a terhességi diabéteszt. Sőt, az inzulinok is egész csinosak, még nem-várandósan is örülnék nekik. 🙂
Az a helyzet, hogy a jó ég tudja hanyadik terhelés után is csak azt tudom elmondani erről a vizsgálatról, hogy: gyűlölöm. 😅
Viszont kell.
Tudjátok, miért része a terhesgondozási protokollnak? Az ok borzasztóan prózai: mert a vizsgálat kellemetlensége eltörpül (!) egy fel nem fedezett terhességi cukor kockázatai mellett. Nincs hova szépíteni.

A terhességi diab (GDM) egy kezelhető állapot.
Azaz nem akkor van baj, ha kiderül, hogy probléma van. Baj abból lesz, ha nem veszik észre időben. És ne áltassuk magunkat: vannak olyan hatásai, amik nem lesznek láthatóak (pl az emelkedett inzulin lepénykárosító hatása, vagy a baba anyagcseréjére gyakorolt hatás), de a baba és az anya hosszabb távú egészsége sínyli meg. Ami eltérés pedig pl már az ultrahangon is látszik, az régen rossz. Sokkal nehezebb utólag korrigálni (ha egyáltalán lehet), mint előre gondolkodni és elviselni egy kis kellemetlenséget.

Szóval nem, nem hobbiból meg agyatlan megszokásból macerálják ám az ember lányát ezzel.
Igen tudom, külföldön nem terhelnek mindenkit, csak a “magas kockázatú” csoportot. Nade, ki mit tekint annak?
Az USA-ban pl 25 év felett már nem alacsony kockázatú az anya, lásd az Evidence Based Birth oldalán:

Az íreknél meg ha nem végez valaki rendszeres testmozgást, lásd Irish Neonatal Health Alliance:
Szerintetek hány magyar kismama esne a “low risk” csoportba?
Vegyük csak azt, hogy az inzulinrezisztencia kapásból emelkedett rizikót jelent – és hányan szaladgálnak úgy, hogy nem is tudnak róla?
Az van, hogy a protokoll az adott népességre van kitalálva, és nálunk az IR, a cukorbetegség bizony elég gyakori.
A 2-es típusú (“öregkori”) diabétesz is egyre többeket érint, és egyre fiatalabbakat, gyerekeket is.
Lehet, hogy pl. a hollandok nem szűrnek mindenkit, és tűnhet ez barátságosabbnak, de ettől még nem biztos, hogy összevethető az ottani kismamák és az itteniek helyzete: genetikai háttér, életmódbeli különbségek (jellemző táplálkozás, fizikai aktivitás, vitamin szintek…), anyukák életkora…
Pusztán az alapján összehasonlítani, hogy itt is kismamák vannak meg ott is, nem elég.
Egy biztos: nálunk marha sokan érintettek.
Tény, hogy a vizsgálat kellemetlen. Esetleg hányunk is egy jót, de nem, a babának nem lesz baja a “sok cukortól”.  Aki amúgy reggelizett már egy jó klasszik kakaóscsigát cukros tejeskávéval, az is leküldött kb ennyit. Csak az finomabb. 🤷‍♀️ Szóval, még akkor is ez a kisebb kockázat, ha ájulásig rosszul leszünk. Igen, akkor is, ha IR-esek vagyunk. 
Értem, hogy stresszes dolog a vizsgálat. Tudjátok, milyen stresszes, mikor utólag derül ki a baj?
Mikor nem mondják el, mire kell figyelni, nem hívják fel a figyelmet… aztán kapom a kérdést, hogy “szóval ez megelőzhető lett volna?”
És nem mondhatom rá, hogy nem.
Rettenetesen utálom.
Sokkal jobban, mint a terhelést. 🥤
Facebookpinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük