A PCOS egy tünet-együttes neve, tipikus női probléma, amely nagyjából minden 10. nőt érint ilyen vagy olyan formában – mégis nagyon kevesen ismerik.
Az elnevezés egy kissé félrevezető, hiszen a “policisztás ovárium szindróma” csupán az egyik – nem is mindig jelenlévő – tünetre utal: a sok, apró cisztára a petefészekben.
Megtévesztő már csak amiatt is, hogy egy nőgyógyászati jelenséget emel ki, holott alapvetően nem a petefészek beteg, ezek az elváltozások csupán tünetei a szindrómának. Maga a probléma nem nőgyógyászati kérdés, ennél sokkal szerteágazóbb: belgyógyászati, diabetológiai, endokrinológiai szakterület.
A PCOS hátterében ugyanis (az esetek döntő többségében) a szénhidrát-anyagcsere valamilyen fokú zavara, az inzulinrezisztencia (IR) áll, nem beszélve a PCOS mellé gyakran társuló egyéb hormonális eltérésekről (pajzsmirigy hormonok, nemi hormonok, alvásciklus- és hangulatszabályozó hormonok, etc), melyeket a PCOS-sel párhuzamosan szintén figyelemmel kell kísérni. Ezek kezelése megint csak endokrinológiai terület.
Magát a PCO szindrómát (azaz PCOS-t, egyes forrásokban PCOD-t) jelenleg az u.n. rotterdami kritériumok alapján mondják ki.
Eszerint PCOS-ról beszélünk, ha az alábbi 3 pontból legalább 2 teljesül:
- Peteérési- és/vagy ciklus-zavar (rendszertelen a havivérzés vagy a ciklus során nem figyelhető meg peteérés)
- Férfihormon-túlsúly tünetei (azaz hiperandrogén tünetek: aknés bőr, erőteljesebb szőrnövekedés, hajhullás, hasra történő hízás) és/vagy laboratóriumi jelei (pl.emelkedett tesztoszteron szint)
- Policisztás ováriumok észlelése ultrahanggal (mindkét petefészekben 8-10 mm-es kis ciszták találhatók, amelyek gyakran gyöngyfüzérszerűen helyezkednek el)
és más endokrin betegség kizárható.
A fentiek kombinációi szerint a szakirodalom a PCOS 4 fenotípusát különbözteti meg:
- Teljes PCOS, amikor mindhárom tüneteggyüttes jelen van
- Hiperandrogén tünetek + ciklus/peteérés zavarai (ciszták nélkül)
- Hiperandrogén tünetek + petefészek ciszták (cikluszavar nélkül)
- Ciklus/peteérés zavara + petefészek ciszták (hiperandrogén tünetek nélkül)
Ez tehát többek között azt is jelenti, hogy bőven lehet az ember lánya
- PCOS-es anélkül, hogy egy fia cisztája is lenne,
- lehet PCOS-es teljesen szabályos ciklus mellett,
- lehet PCOS-es több gyermek anyjaként is, vagy
- lehet PCOS-es egy szál hiperandrogén tünet nélkül is.
Már csak ezek miatt sem elegendő és nem egyenlő a kivizsgálással egy ultrahang vizsgálat. Illetve ezért sem értelmezhető az a – sajnos még mindig sokszor, akár tankönyvi tünetek mellett is elhangzó – mondat, mely szerint “ultrahang alapján kizárta az orvos a PCOS-t”.
Ultrahang alapján legfeljebb az egyik tünet jelenlétét zárhatjuk ki, van különbség tehát PCO és PCOS között:
Előbbi egy tünet, sok apró ciszta a petefészekben, amit több dolog is okozhat – például a PCOS.
A PCOS pedig egy szindróma, aminek nem feltétele a ciszta jelenléte. Emellett, a ciszták általában jönnek-mennek: ha valakinél épp jelen vannak, az nem azt jelenti, hogy 2 hónap múlva is ott lesznek, és fordítva: attól, mert tavaly az orvos nem látott semmit, nem biztos, hogy most is ez lenne a helyzet.
Ráadásul a ciszták okozzák általában a legkevesebb problémát, a háttérben zajló folyamatokhoz képest.
A cikk az EndoCare Endokrinológiai Központ szakmai háttértámogatásával készült.