Advent negyedik vasárnapjára egy beigli receptet hoztam nektek: IR-kompatibilis, zömében lassú CH és élesztő mentes is… :o)
(Az eredeti recept M. Edittől származik a Vad-kovászolók csoportból, én ezt gyúrtam át a magam szempontjai szerint.)
6 rúd beigli elkészítéséhez a sütést megelőző este a következő előtésztát kevertem be:
- 1 dl tejszín
- 2 dl víz
- 100g kovász
- 300g fehér tönköly
Ebből egy sűrű massza lesz, ami a konyhapulton, letakarva várja a reggelt (azaz érik 8-10 órát)…
Másnap reggel a követezők kerültek még a tésztához:
- 1 dl víz
- 200g fehér tönkölyliszt
- 500g tk tönkölyliszt
- 200g nyírfacukor
- 2 tojás sárgája
- 240g vaj
- 120g kókuszvaj
- 10g só
Jó alaposan összegyúrtam, lefóliáztam, és ment a hűtőbe pihenni kb egy órát.
Ez után vettem elő és osztottam 6 db egyforma gombócra (340g/db), mindegyikre 133,4g CH-t számoltam.
A 6 gombócból 3 rúd mákos és 3 rúd diós beigli készült – ezekhez a tölteléket szintén előző este készítettem el, és a hűtőben pihenve várták a másnapot.
Mákos töltelék 3 rúdhoz:
- 500g mák (darálva persze)
- 300g nyírfacukor (szerintem elég lett volna 250g is)
- 150g kekszmorzsa (Korpovitot daráltam le)
- 5 dl víz
- fahéj, szegfűszeg, cirtom héja és kb egy fél citrom leve – ízlés szerint
- 100g aszalt vörösáfonya (mazsola helyett – elhagyható)
A vizet összeforraltam a nyírfacukorral és fűszerekkel, majd hozzá kevertem a mákot, végül a kekszmorzsát és áfonyát. Igen, az aszalt gyümölcs még mindig kerülendő és amúgy gyors CH, de a család szereti, nekem meg nem okoz különösebb problémát azt az 1-2 szemet kiszedni, ha épp ettől a 2g gyors CH-tól ijednék meg az amúgy lassú töltelék közepén. (Nem fogok.)
Ez a massza pihent tehát egy éjszakát, majd szépen 3 felé osztottam, így 160,6g CH-t számoltam rudanként, ergo kb. 294g CH jön ki egy rúd (átlag 820g) mákos beiglire – ebből tovább számolva kb. 35,85g CH/100g mákos beigli.
Diós töltelék 3 rúdhoz:
- 400g darált dió
- 250g nyírfacukor
- 100g kekszmorzsa (Korpovit)
- 1 dl tejszín
- 1,5 dl tej
- 100g aszalt vörösáfonya (mazsola helyett – elhagyható)
- fahéj, szegfűszeg, citromhéj – ízlés szerint
A tejszínt és tejet a nyírfacukorral és fűszerekkel összeforralom, majd hozzáadom a diót, kekszmorzsát és a vörösáfonyát. Jól elkevertem, és várta sorát másnap reggelig, mikor is 3 részre osztottam. Így rudanként 100,1g CH-t számoltam, azaz összesen 233,5g CH/rúd. Ezek valamivel kisebbek lettek, mint a mákosak, átlag 680 grammosak, így ebből számolva kb. 34,34g CH/100g diós beigli.
A tésztákat a megfelelő méretűre nyújtottam, rásimítottam a tölteléket, majd a széleit kb 1 cm-n visszahajtottam és feltekertem. Ez után először tojássárgájával, majd miután az rászáradt, fehérjével kentem meg. Hűvösben pihent, míg teljesen meg nem száradt a felülete (összesen kb 4 órát), majd ment a 200 fokos sütőbe, barnulásig.
Ez volt az első komolyabb próbálkozásom beigli témában, pláne kovászolt tésztával – megérte a munkát. A végeredmény elég meggyőző lett, szóval tuti nem ez volt az utolsó alkalom, hogy megsütöttem. :o)
A CH adatok persze hozzávetőlegesek: a kész rudak pontos súlyából kell számolni, de nagyságrendileg ekörül alakul a dolog. A viszonyítás kedvéért, a képen látható szeletek kb 35 grammosak, ergo 12g CH/szelet. Persze lehet ezt még CH spórolósabbra is venni, kapásból az aszalt áfonya kiiktatásával, tej helyett tejszín használatával, vagy ha a tölteléket pl kekszmorzsa helyett zabkorpával sűrítjük… (Ettől kifejezetten kalóriaszegény persze még nem lesz, szóval talán jobb is ha az ember nem eszi magát degeszre vele…)
Jó készülődést mindenkinek! :o)
