Ezért ne ess kétségbe, ha babát szeretnél, de PCOS-ed van

Azt hiszem, szerencsém volt, hogy igazán fel sem fogtam, mit is jelent ez, így nem tudott a lelkembe ivódni a gondolat.
Mégis napokig ott dobolt az agyamon: „nem nagyon lesznek gyerekei”…
A családalapítás terve akkor még a távoli jövő homályába veszett, az, hogy ugyan kinek fogok én így kelleni, sokkal aktuálisabbnak tűnő kérdés volt, mint a doktornő szavainak valódi értelme. Hogy ha a gyógyszerek valami csodát nem tesznek, akkor majd nem lehet gyerekem…
Igazából ennek a mondatnak a súlyát egészen addig nem fogtam fel, míg az első babámat a karomba nem vettem.

 

Azóta sok-sok kétségbeesett lánnyal találkoztam – személyesen, vagy virtuálisan -, akik minden magyarázat nélkül megkapták a PCOS diagnózisát, és jobb-rosszabb oldalakon utána olvasva döbbentek rá, hogy ez egy „gyógyíthatatlan betegség”, ami „meddőséget okoz”. Vagy – hozzám hasonlóan – egyenesen azzal távoztak az orvosuktól, hogy márpedig ők PCOS-esek, tehát meddők. Így, kerek-perec.
Még szép, hogy magukba zuhantak.

 

Ezért ejtsünk most pár szót arról, hogy a legtöbb esetben miért is nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását…

 

A vízionált meddőség okaként leggyakrabban a cisztákat szokták felhozni, hol azzal riogatva, hogy ezek a peteérés hiányára utalnak, hol meg a ciszták miatt „megkérgesedő” petefészekre hivatkozva, ami majd nem engedi ki az érett petesejtet…

Tény, hogy a klasszikus PCOS-es ciszták tulajdonképpen érésnek indult és a folyamatban elakadt tüszők (petesejtek), de a ciszták jelenléte önmagában nem zárja ki a peteérést. Ám ha egy-egy ciklusban valóban el is marad a peteérés, még az sem jelenti, hogy ez minden egyes ciklusban így van.

Attól még tehát, hogy van sok pici cisztánk, koránt sincs kizárva a spontán babásodás.

 

„Először is ciklust kellene csinálni!”

A második gyakran emlegetett tényező a rendszertelen ciklus.
Ez valóban meg tudja nehezíteni az életet, természetesen a babásodás szempontjából is. Viszont a legtöbb esetben bőven elég lenne először a háttérben zajló folyamatokat (inzulinrezisztencia, felborult anyagcsere, esetleg pajzsmirigy problémák) kezelni, és nem azonnal hormonokkal kierőszakolni a ciklust, peteérést. Egyfelől, mert ez a megközelítés eredményesebb, másfelől, mert kíméletesebb, harmadfelől pedig mert azokat a tényezőket kezeli, amik hosszú távon is hatással lesznek az anya és a baba egészségére is.

Az anyagcsere rendeződése egyéb áldásos hatásai mellett (melyek közt előkelő helyen szerepel a terhesség problémamentesebb kihordása is) nagyon gyakran magával hozza a ciklus – és a peteérés – spontán rendeződését is.
Ha mégsem így alakul, akkor van értelme megfelelő kivizsgálás után, nyomonkövetés mellett kifejezetten a ciklus szabályozását célzó gyógyszerekkel kiegészíteni a kezelést. Nem lecserélni azt. Kiegészíteni. (És minden másféle megoldás csak ez után jön…)
Így tehát ez sem jelenti azt, hogy meddők lennénk.

 

A harmadik sokat emlegetett pont pedig a vetélés magasabb kockázata.

Nos igen, meg kell hagyni, hogy ingatag lábakon álló hormonok és rogyadozó anyagcsere mellett megnőnek a kockázatok: hormonhiányra, vitaminhiányra, terhességi cukorra és annak velejáróira… Főleg nem jól kezelt PCOS esetén. Sajnos valamiért még mindig ritkán kerül említésre, hogy odafigyeléssel, és néhány nem is olyan bonyolult életmódi változtatással ezek a kockázatok jócskán mérsékelhetőek. Olyannyira, hogy ezek mellett pl. a korai vetélés kockázata átlagosnak mondható.

Szóval miért is ne maradhatna meg az a baba?

 

 

A legtöbb esetben tehát nem a ciszták jelenléte, vagy az összezavarodott ciklus a gond, hanem az, amiért ezek jelen vannak: a felborult anyagcsere és hormonháztartás. Ebből következik, hogy nem is a ciszták eltüntetése (pl. műtéti úton), vagy mondjuk a fogamzásgátlókkal elért havi vérzés fogja megoldani a helyzetet.
A PCOS komplex – vagy ha úgy tetszik, holisztikus  – kezelése a személyre szabott harmonizálást, a felborult egyensúly helyreállítását célozza.

 

Mert így tehetjük a legtöbbet azért, hogy PCOS mellett is egészséges kismamaként egészséges babának adhassunk életet.
Igaz, itt már az elején tudjuk, hogy a javulás nem máról holnapra következik majd be (bár láttunk már ilyet is), mégsem érdemes lespórolni ezeket az alapvető lépéseket. Komplex kezelés híján sajnos láttunk már nagy nehezen (inszeminációval, lombikkal) összehozott babákat elmenni, vagy épp túl korán érkezni, de láttunk már nem egy, nem két babát, akik a PCOS komplex kezelése mellett annak ellenére is megfogantak, hogy anyukájuknak papírja volt a meddőségről.