Az anyagcsere matekja 1. – A kevés evés bűvkörében

Facebookpinterestlinkedin

Különböző IR-es, PCOS-es életmódváltó fórumok állandó kérdésköre a fogyás – még akkor is, ha az érintettek jó része normál, vagy épp vékony testalkatú.

Rendszeresen felmerülő kérdés, hogy vajon az orvos/dietetikus által megszabott (pl.160g) CH bevitel nem sok-e? Ha ő eddig nem is evett szinte semmit (és attól is hízott), nem fog-e most ettől még jobban meghízni?
Hogy a fenébe egye meg a kellő szénhidrátot úgy, hogy közben 1200 kcal alatt marad?
Vagy épp hogy elég-e csak a CH bevitelt figyelni? Ha megáll a fogyás, csökkentse-e a CH adagot?
Kell-e egyáltalán az étkezésre figyelni, ha csak 1-2 felesleges kiló van valakin?
Minek diétázzon, aki vékony?
És egyébként is, muszáj sportolni, nem elég csak diétázva fogyni?

Ahhoz, hogy valóban változtatni tudjunk az életmódunkon, nem árt a nyomukba szegődni ezeknek a kérdéseknek: általában messzire vezetnek, de legalábbis pár jó mélyen bevésődött tévhitig. Nem nehéz ilyenekre szert tenni, jól felépített marketinggel sulykolják belénk, mire észbe kapnánk, már el is hittük…

Például azt, hogy ha az elhízás egészségtelen, akkor a fogyás egyenlő az egészséggel, következés képpen a látványos fogyást produkáló módszerek tuti jót tesznek. Mindenkinek.
Na most, fogyni viszonylag sok módon lehet, de ezeknek csak egy kis része fog testi-lelki (!) egészséghez vezetni. Tehát nem, attól, hogy az elhízás nem egészséges, a fogyás még nem lesz az egészség szinonímája.

A következő tipikus becsípődés a fejekben, hogy akkor fogyunk, ha:

1. Minél kevesebbet eszünk!
2. És minél többet edzünk!

Ez az elképzelés mint valami alapvető igazság él sokak fejében, kamaszlányoktól családanyákon át túlsúlyos férfiakig…
Az a probléma ezzel (már azon túl, hogy nem igaz), hogy a szélsőségek felé hajtja az embert. Abból pedig sok minden szokott kerekedni, de egészség meg fittség az pont nem.

Ritka eset, hogy valaki valóban azért túlsúlyos, mert napi 6x degeszre zabálja magát nyilvánvalóan egészségetelen dolgokkal. Sokkal inkább jellemző, hogy az amúgy normál adag ételeibe álcázva kerülnek a fölösleges kalóriák. Még az is lehet, hogy az illető saját tudása szerint odafigyel hogy mit eszik, kerüli a cukrot és fehér lisztet, gondosan kiválasztja a teljes kiőrlésűnek, fittnessnek, slimnek, stb becézett termékeket, valamint a puszta vitaminpótlás érdekében gurít utánuk fél liter gyümölcslevet.
De lehet a másik véglet is, aki alig eszik valamit és olyankor is az “alacsony kalóriatartalmú” és light változatok megszállottja, akinek már az anyagcseréjét is sikerült belassítania.

Ilyenkor nem azzal van a probléma, hogy az illető nagy mennyiségeket, sokat eszik – sokkal inkább azzal, hogy nem csak arról nincs fogalma, hogy mit kellene ennie, de arról sem, hogy valójában mit és mennyit eszik.
Ebből kifolyólag, hiába a mondják neki, hogy egyen kevesebbet, fogalma sem lesz arról, hogy mégis miből és hogyan kéne kevesebbet enni… No és miből többet. A minél kevesebbet evésből – ha csak így ennyit kötünk ki -, általában koplalás, minőségi éhezés, hiányállapotok lesznek. Valamiből túl keveset eszünk, valami másból meg túl sokat… Ezen kívül a túl kevés evésnek van még néhány buktatója:

Lehetsz te az akaraterő bajnoka és kitarthatsz hónapokon át, még akár le is kínlódhatsz jópár kilót, erős ellenállásba fogsz ütközni. A szervezet ugyanis nem hülye, őt a túlélésre “programozták”. Védekezni fog. Például raktározással. Éhezik, hát minden morzsányi bevitt energiát igyekszik tartalékolni, ki tudja, mikor kap megint enni és az mire lesz elég…
Ilyenkor jön az a fázis, amikor már a kaja gondolatától is hízol.
Pláne ha aztán bedobod a törölközőt és az aktuális önsanyargatós időszak végeztével (néha előbb) némi bűntudattal a lelkedben ugyan, de megjutalmazod magad pár oly’ régóta áhított falattal – és jön a sokaknak ismerős a jojó-effektus.

De túl azon, hogy igen jó eséllyel a semmiért kínlódsz, egy idő után az ingadozó testsúlyod lesz a legkisebb problémád.
Ha sok kampánydiétán túl még mindig az akaraterődet meg a genetikádat hibáztatod a kudarcért, vagy a később kamatostul felszökő kilókért, érdemes megismerkedned a BMR (Basal Metabolic Rate), azaz alapvető anyagcsere érték fogalmával.

Ez az az energia mennyiség, amit elhasználsz ha egy napig nem csinálsz semmit, csak életben vagy. Nem “ingyen” ver ugyanis a szíved sem, a lélegzés, a belső szervek “üzemeltetése”, a testhőmérsékelt fenntartása… mind, mind energiába kerül. Minimum ennyi kell ahhoz, hogy egészségesen dolgozzanak a szerveid, ha már felkeltél és kimentél a mosdóba, akkor több. Kettőt lehet találni, mi történik, ha huzamosabb ideig ez alatt a létminimum érték alatt eszel.
És mondjuk a tökéletes hatás elérése érdekében még edzel is – persze lehetőleg minél többet.

A minél több edzés kritériuma is hajmeresztő dolgokban tud testet ölteni, főleg ha mondjuk azt tekintjük a jó edzés mércéjének, hogy eléggé kifulladtunk-e, és van-e izomlázunk… Ilyenkor szerencsés, ha a feladás előbb jön, mint a sérülés, túledzés, vagy csak szimplán a kiegyensúlyozatlan energia bevitel és felhasználás miatti egészségügyi nyűgök. (IR, ciklus problémák és egyéb hormonális katyvaszok, csak hogy párat említsünk.)

Ez a két “alaptétel” azért is csodásan hasznos, mert ha kellőképp beleivódott az emberbe, akkor utána aztán lehet magunkkal vívni, hogy akár 5-6x is együnk egy nap, a dietetikusunk ajánlásának megfelelően. Sokak fejében egyenesen az él, hogy enni egészségtelen (de legalábbis jót enni tuti, hogy az), a sportnak pedig még csak neki sem mernek vágni, úgysem tudnának minden áldott hajnalban hosszú kilómétereket nyargalászni, és a teremben súlyzókkal sem tudják elképzelni magukat…

Ha már tudjuk, hogy a túl kevés evés és túl sok mozgás épp úgy egészségtelen páros, mint a túl sok evés és túl kevés edzés, akkor körvonalazódik a kérdés:
MINÉL együnk kevesebbet, és MINÉL eddzünk többet?

Az egészséges étrendnek és mozgásnak is vannak minimumai és maximumai. És ha nem az a célunk, hogy kicsináljuk magunkat, akkor a legjobb ha eközött a két érték között játszunk.
Egyél és eddzél ELEGET.
Annyit, ami neked, személy szerint aktuálisan a javadat és a céljaidat szolgálja. Nem többet, nem kevesebbet.
A pontos hogyanok és mennyik személyreszabott meghatározásához leginkább két út közül választhatunk:

  • vagy magunk szánjuk rá az időt, energiát, no meg pénzt, hogy beletanujunk
  • vagy segítséget kérünk valakitől, aki már rászánta ezeket.

Szakemberhez fordulni egészen biztosan jobb, gyorsabb és költséghatékonyabb megoldás, mint vaktában próbálkozni, csodamódszereknek felülni, utána pedig ezek nemkívánatos hatásait kikúrálni.

 

Facebookpinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük