Szóval az úgy volt hogy…
Azt már említettem párszor, hogy nálunk intolerancia miatt a sütőélesztő nem játszik, a régi kovászomtól pedig jó pár hónapja már, hogy búcsút kellett vennem. Hónapok óta játszottam a gondolattal, hogy újat indítok – ezúttal egy kicsit jobban rákészültem és kiokosodtam a témában. Pár hete aztán bele is kezdtem, így mostanra már egész használható kis muníció van a hűtőben, ami ráadásul sokkal jobban működik, mint az elődje, én meg lelkesen próbálgatom az új lehetőségeket… Készült vele eddig kenyér, pizza, most pedig – mentendő a mindjárt lejárót – túróstáska.
Az eredeti recept a Vad-Kovászolók csoportból, Edittől származik – ez úton is köszönet érte -, én csak átszabtam egy kicsit, IR kompatibilisre.
Sütés előtti este előtésztát készítettem:
- 3 ek kovászból,
- 3 dl tejjel és
- 300g fehér tönkölylisztből
Letakarva a pulton éjszakázott, majd másnap reggel ehhez kevertem hozzá
- 3 dl higított tejszínt
- 2 tojást
és összegyúrtam
- 750g liszttel (150g fehér, 600g tk tönköly)
- 1 csipet sóval
- 150g kókuszzsírral
- 100g nyírfacukorral
- és egy csomag vaníliás nyírfacukorral
Dagasztottam, kiolajozott tálban betettem a hűtőbe, mivel csak délután értem rá folytatni a hadműveletet.
Igaz, ez után az intermezzo után jó 2 órát pihent még a tésztám, hogy átmelegedjen és még keljen is kicsit, de a végén nagyon jól megdolgozható lett. Ahogy előzőleg a pizzatésztám is, ez is nyúlik és nem szakad, könnyű formázni, stb.
Ennyit tehát arról, hogy nyírfacukorral nem kel meg a tészta: megkel az, csak nem a xilittől és esetemben mondjuk nem élesztővel. A vadkovászt szemmel láthatóan nem hatotta meg, hogy mitől lett édes a tészta…
Kinyújtottam (talán fél cm vastagra), négyzetekre vágtam és megtöltöttem
- 500g túró
- 4 ek tejföl
- 100g nyírfacukor
- 1 csomag vaníliás nyírfacukor és
- fél cirtom reszelt héjának a keverékével
Batyukat formáztam belőle, tojássárgájával megkentem a tetejét és 200 fokon, gőzös sütőben sütöttem.
Brutális mennyiség lett belőle, összesen 32 db kisebb-nagyobb batyu, átlag 28g CH tartalommal, puhák, finomak.
A család – élén 3 éves minőségellenőrrel – igen lelkes, azért legközelebb azt hiszem, kisebb adag is elég lesz és megpróbálom majd kicsit kikönnyíteni (CH csökkenteni) a tésztát… Ha sikerül, majd hozom azt is. :o)
