“Pozitív IR tapasztalatok”

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin
Ti írtátok rovatunk első története egy régi kolléganőmé, köszönöm neki, hogy megírta a tapasztalatait.
Valószínűleg nem rajongott értem különösebben, amikor egy délutáni rosszulléte alkalmával üldözni kezdtem a kekszemmel, hogy de márpedig egyen, mert szerintem hipózik… Ám aztán mégis pozitív fordulatot vettek az események, a kivizsgálást tettek követték és mára elkötelezett gyakorlója az új életmódjának. Sőt, már azt sem érti, hogy bírt azelőtt sport nélkül, cukros vackokon tengődni. :o) 
 
Nálam nagyon nehezen derült ki az IR, 2,5 éven keresztül folyamatos és visszatérő nőgyógyászati problémáim voltak, durva cukoréhség, gyakori hipózások. Orvosi javaslatra lokális és szájon át szedhető nőgyógyászati készítmények egész garmadáját próbáltam ki, mondanom sem kell, hogy ezek mindegyike csak olaj volt a tűzre. Miután a folyamatos problémáim eredményeként egy egy kisebb nőgyógyászati beavatkozáson estem át, utána úgy gondoltam, hogy na akkor ez volt a megoldás és innentől már minden rendben lesz, hát akkor jött az igazi feketeleves, mert a problémák újra jelentkeztek a következő ciklusban…

Teljes elkeseredésemben elmentem egy magánklinikára, ahol végre egy hozzáértő orvos kezébe kerültem, aki elküldött 3 pontos OGTT-re és ott derült ki a diagnózis: elhúzódó inzulinválasszal párosuló CH-anyagcsere zavar, emellett progeszteronhiány és pajzsmirigy-alulműködés. Ez 2016 februárjában történt. Egy júniusi UH-n a PCOS-t is megerősítették.
Februárban elkezdtem inofolicot szedni, először napi 2-t, aztán csökkentettük 1-re, emellett jódot, szelént, D-vitamint és progeszteronpótlásra barátcserjét szedek, ráállítottak a heti 3×45 perc sportra és elkezdtem az 5×160 g-os CH-diétát. Az eleje pokoli volt, a sok számolgatás, méricskélés, de aztán 2-3 hónap után egész jól belejöttem. 🙂 Az eleje a legnehezebb, utána már ránézésre tudja az ember hogy miből mennyit ehet, ezért érdemes az elején méricskélni. Kezdetben soknak éreztem a 160 g-ot, de aztán pár hónap után átbillent a szervezetem. Megfigyeltem, hogy 6 óra körül mindig éhes vagyok, akkor is, ha van lassú CH az uzsonnában és mivel 8 óra körül szoktam vacsorázni, ezért a doktornőm és a dietetikus tanácsára beiktattunk 10 g lassú CH-jú pótuzsonnát, így én 6×170 g szénhidrátot eszem naponta. A legjobb az egészben, hogy sosem vagyok igazán éhes, mire megéhezem, már jön a következő étkezés, sosem eszem túl magam, mindig csak annyit, amennyire a szervezetemnek valóban szüksége van.

 
Sport: én korábban nagyon lusta voltam, soha nem sportoltam, ezért ettől különösen féltem. Az orvosom tanácsára olyan sportot választottam, amit hosszú távon is tudok csinálni. Mivel nem vagyok edzőterembe járó ember, ezért itthonra vettem ellipszistrénert a téli hónapokra, tavasszal és nyáron biciklizem sokat. Emellett csoportos pilates órákra járok heti 1-2x, ahogy időm engedi, és otthon is amikor csak tudok pilatesezek és súlyzózok. A súlyokat fokozatosan emelem, kezenként 3 kilónál járok most, ellipszistréneren is 1 év alatt már 6-os fokozaton vagyok a maximális 8-ból. 🙂 Nagyon sokat ügyesedtem, érzem a testem pozitív változásait, fittebb vagyok, könnyebben mozgok, nem fulladok ki lépcsőzés közben vagy emelkedőn, sokat izmosodtam, javul a derék-csípő arányom. És emellett egy ruhaméretet lefogytam a súlyomat is tudom tartani. 🙂
 
A korábbi tüneteim az életmódváltás utáni első hónapokban felerősödtek, kb. fél év után léptem a szignifikáns javulás útjára, 1 év után gyakorlatilag tünetmentes vagyok azt mondhatom. :)) Végre van rendes ciklusom, minden hónapban van peteérés. Persze ha nincs meg a heti 3 sport, vagy netán nagyon ritkán félreeszem vagy stresszelek, máris érzem az “eredményét”. Ezért nagyon szigorúan oda kell figyelni. Nálam megszűntek a hipózások, nagyon élvezem a napi 6 étkezést, finomakat főzök. :)) Persze ez az életmód igényli az otthoni rendszeres főzést, de ez nem probléma nálam, mert abszolút érzem, hogy a szervezetem meghálálja a rendszerességet és az odafigyelést. 🙂 Kaja nélkül persze sosem tudok elindulni otthonról, de valamit valamiért. :))
 
Júliusban megyek a következő orvosi kontrollra, emiatt előttem állnak fontos vizsgálatok: cukorterhelés, hormonvizsgálat és inbody mérés. Bízom benne, hogy ezek is tükrözik majd azokat a pozitív változásokat, amiket tapasztalok. 🙂
 
Az utóbbi egy évben sokszor feltettem magamnak a kérdést: hogy tudtam eddig ennyi cukrot megenni és IR nélkül élni? Az új életmód az életem részévé vált, abszolút természetesnek veszem (az elején még kényszeresnek éreztem), nem betegségként tekintek rá, hanem egy állapotként, amit megtanultam elfogadni és ami végigkíséri az életemet. Nekem az is nagyon sokat segít, hogy a közvetlen környezetem és a családom is támogat ebben! És az sem utolsó szempont, hogy ha majd a gyerekem is azt látja tőlem, hogy egészséges dolgokat eszem és nem cukrot zabálok, akkor neki is ez lesz a követendő példa.
N.”
 
 
Photo via Visual Hunt
Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.