PoCakOS Napló – 5. rész – Félidő

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Az utóbbi hetek forgatagában kicsit elmaradtam a beszámolókkal: idő közben átvészeltük a nagy nyári melegeket – közben nagyon örültem, hogy ezúttal nem a legnagyobb pocakkal kaptam ki a 35 fokokat – és a nyári szünetet. Volt családilag szabadságra menés, nagyobb nyaralás helyett több kis kirándulással, programmal – ettünk lángost a Balatonon (igen, én is), néztünk pandamacit a bécsi állatkertben (ahol meglepetésemre simán akadt nekem való ebéd) – valahogy életszerűbbnek tűnt az aktuális helyzet és időjárás fényében alakítani a terveket, mint szállást foglalni valahol és koppanni, ha épp esik, vagy nem vagyunk jól… Ez így most nagyon jól működött.

Jártunk közben ultrahangon is, ahol megtudtuk, hogy minden a legnagyobb rendben odabent és hogy ismét kislányt várunk. :o)
Ezzel valahogy új szintre ért a tervezgetés meg a készülődés is, pláne miután tudatosult bennem, hogy nem nagy pocakkal a tél közepén szeretnék lakást festeni, rendezkedni, de még az 1-2 cserére ítélt kellék után sem a latyakban szeretnék rohangálni. Úgyhogy szépen lassan elkezdtük a dolgokat…

A nagytesó nagyon várja az ő kistesóját, az aktuális kedvenc meséjét pl a pocakomnak is meg kellett néznie, mert a babának is biztosan tetszik majd. :o) Sőt, kistesónak is kellett ruhát venni, mert a nővérkéje – akinek épp vásároltunk –  teljes meggyőzdéssel állította, hogy az a türkiz színű napozó kelleni fog nekünk. Az már csak tetézte az örömöm, hogy egy akciós darabra sikerült ráböknie és napozónk tényleg nincs sok, így semmi sem állta útját annak, hogy büszkén “megvehesse” a huginak.

Idő közben volt 2 cukorterhelés és pajzsmirigy kontroll is: a 16. héten a szokásos cukros löttyös (mégmindigdeutálom) verzió, majd a 20. héten egy reggelizős: mindkettő teljesen jó eredményt hozott – még a balatoni félreevések ellenére is… – meg sem közelítem a kritikus értékeket, úgyhogy örülés van.

És, végre elérkezettnek éreztem az időt, hogy a szobabicajom szakszerű tekerészésén túlmenően, az erősítő edzéseket is visszaépítsem a menetrendbe – elmékeim szerint lesz ez a pocak még akkora, hogy hálás leszek pl. a hátizmaimért. Előkerültek tehát ismét a súlyzók, persze ésszel: terhelés nagyjából elfelezve, és kikerült minden olyan gyakorlat, ami a pocakot terhelné – nade van az embernek egyébként lába, feneke, háta, válla és karja is, úgyhogy van mivel szórakoztatni magam, még ha “lájtosan” is. És lassacskán érzem, hogy dolgozik már a relaxin, ideje lesz a nyújtással, kismamajógával is megint közelebbi barátságot kötni.

Az étrend a jól bejáratott keretek között működik és megint tudok kávét inni, igaz most tejjel jobban esik, mint tejszínnel, amivel egyébként évek óta iszom. Úgyhogy ennek megfelelően tízóraira vagy uzsira marad. Újdonság még, hogy rákattantam a müzlire kókusztejjel. Ilyen se volt még.

Szóval egyelőre minden szép és jó, egyetlen nyűg volt csak, amivel meg kellett küzdeni: augusztus végén ahogy jöttek-mentek a frontok egyszer csak vizesedni kezdtem. Először nem értettem, mitől fáj a derekam, térdem, bokám, de mikor éjjel már a kezem is bedagadt, elég egyértelmű volt a helyzet. Arra nem emlékszem, hogy anno hogy is volt ez, mert Angival ilyenkor már a 8. hónap végét tapostuk és olyan természetesnek tűnt, hogy mindenem fáj kicsit – meg 1-2 plusz kiló is úgy benne volt a pakliban. Most viszont, mikor pár nap alatt felugrott rám bő 2 kg elég bután néztem a mérlegre, aztán felvonultattam az összes praktikám a dolog ellen:

A mozgás mellé előkerült az SMR henger (kellemesen át lehet vele masszírozni magunkat), liter szám a bazsalikomos limonádé (steviával), a kávés szappan, a hideg-meleg váltózuhany lábon, a felpolcolt lábbal pihenés – aztán a felpolcolt lábbal dolgozás is, mert be kellett látnom, hogy az irodai ücsörgés kicsit sem tesz jót a helyzetnek – és így sikerült néhány nap alatt megszabadulni attól a fránya 2 kg víztől.
Persze jót tett a kicsit hűvösebb idő is, és bevallom, most a szokásosnál is jobban várom az őszi hűvöseket. Meg a gesztenyét, sütőtököt, sétákat, teákat…még a pulcsikat is… ja és főleg azt a csodát, hogy ha úgy jön ki a lépés, nap közben (!) is tudjak edzeni, ne a hajnali kelés vagy a késő este legyen az összes opcióm…

Nagyjából ezzel zártuk hát az első félidőt, kb 1,5-2 kg súlygyarapodással. És így kerek 20 hetesen kezd egész kismama formám lenni. :o)

 

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

2 Comments

  1. szekelyada

    Szia! Nagyon szép kerek pocakod van! 🙂 Elolvastam eddig mindegyik pocakos-napló bejegyzésedet, hát mit ne mondjak jó kis herce-hurca amit az ember ilyenkor átél. Nekem augusztusban volt egy vetélésem, szörnyű volt. Azóta ismét babát várok, a múlt héten derült ki. 🙂 A legjobbakat kívánom Nektek! Adri

  2. Bara17

    @szekelyada: Köszönöm szépen, azóta azért már nagyobb az a pocak! :o)
    Részvétem a babád miatt!
    Nekem igazából szavam sem lehet, azt a kis kezdeti malőrt leszámítva eddig mindkét lányomról elmondható nagyon csendesen-rendesen, problémamentesen vislekednek pocakban. :o)
    A legjobbakat kívánom én is nektek!
    Bara

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.