Keresés
Close this search box.

Telnek a hetek, azt hiszem, lassan kezdem felfogni. Kezdem. Talán… :o)
A dolgok haladnak a maguk útján. Azt a bizonyos UH kontrollt követően – ahol is ugye kiderült, hogy mégiscsak ott az a baba – ha már ott voltam, megcsináltuk gyorsan a labort a pajzsmirigy ellenőrzéséhez is.
A dokim szerint az eredmény “elvágólag tökéletes”, majd a 16. héten szeretne újabb labort látni, akkor már cukorterheléssel összekötve.

Ez mondjuk újdonság, Angival anno a 13. héten már jött is a cukros lötty – igaz akkor ugye épp leépítettük a gyógyszereket és látni kellett, hogyan alakulnak a dolgok. Most megvan az a helyzeti előnyöm, hogy gyakorlatilag a teherbeesést megelőző hónapból van friss terhelésem, és ugye nincs gyógyszer, amit le kéne tenni. Úgyhogy most kivárjuk szépen a 16. hetet – addig is amennyire lehet, odafigyelve a maradék 3 pilléremre.

Annál is inkább, mert megvan az első nagy különbség a két pocakosság között: Angival nem voltam kívánós, most viszont, az irodai étteremben elemi erővel akarta magát felfalatni velem egy vaníliás krémdesszert, nagy halom ribizlivel a tetején… Komolyan, veszélyes volt a helyzet. :o) Végül sikeresen meggyőztem magam, hogy tele van cukorral, így aztán úgysem olyan finom, mint amilyennek kinéz – már megszoktam, hogy mindig csalódás a vége, ha “bűnözni” próbálok – és különben is, otthon érik a bokron a ribizli.
Attól már nem sikerült eltéríteni magam, hogy este ne kezdjek azonnali hatállyal ribizlis gyümölcsrizs készítésébe – természetesen basmati rizsből és cukor nélkül – de legalább sikeres volt az étrendbe illeszthető elterelő hadművelet.

Ami viszont hasonló az előző pocakosodáshoz, hogy most is este vagyok rosszul, nem reggel. Az éjféli citromos víz jó haver, és különben is van, hogy csak a zéró kóla ment meg. Ez van, majd elmúlik. :o)
Hála az égnek, így este azért kevésbé zavarja össze a dolgokat, mind a reggeli indulásra, mind az étrendre nézve. Bár utóbbira most duplán is figyelni kell, hiszen nem csak a saját anyagcserém a tét, azért be kell valljam, hogy nagyrészt visz a rutin, nem sokat stresszelek rajta. Amennyire csak tudom, tartom a szokásos kb 160-170 grammomat:

30g lassú CH reggeli
20g fele lassú-fele gyors CH tízórai
50g ebéd, zömében lassú CH
20g elvileg gyors CH az uzsi, de ebbe azért általában csempészek lassút is
40g lassú CH vacsi

A fennmaradó 10g általában lassú CH és vagy utóuzsi, vagy utóvacsi – attól függően, hogy hogy jön ki az időbeosztás-, de olyan is van, hogy kimarad. Ezt a rendszert még anno, a kisbabás időszak káoszában találtuk ki Fannyval, a dietetikusommal. Eddig jól bevált a…még kisebb babás káosz közepette is.

Felütötte fejét a mormota korszak is, ami az első hetekben némi kávéundorral is együtt járt – lássuk be, nem egy nyerő párosítás, főleg ha hazaérve egyedül vagyok a mindjártháromévessel…

Mozgásból egyelőre maradt a szobabicaj, már ami az egész napos lótifutin túl belefér – a leányzóm mellett az eltunyulás alapból sem különösebben fenyeget.
Az erősítő edzések egyelőre kimaradnak – a második trimeszterben tervezem újraindítani a dolgot -, és sajna szögre kell akasztanom a bokkent (gyakorlókard) is. Hiába gondoltam én elsőre, hogy tudok annyit “lightosítani” az edzéseken, hogy főleg karra és lábmunkára terheljek, hát marhára nem sikerül nem teljes testtel benne lenni a mozdulatokban. És most valahogy nem esik jól, ahogy felfeszül a hasam, szóval nyár elejével parkoló pályára került a kenjutsu (japán kardvívás) téma… Ugyan nem nagyon említettem még, de van egy kis kapcsolódásom Japánnal, ami egyébként évtizedek óta „oszlopos tagja” a lelki pilléremnek, ezért hát ez a leállás egy kicsit érzékenyen érintett, bármily’ szép és jó is az oka.
Kiheverjük, és majd folytatjuk, de tény, hogy nyűgös lettem a dologtól. Ez is egy korszak lezárása ugye, még ha ideiglenes is, és egy kicsit készületlenül ért – az is, hogy ilyen hamar félre kell tennem, és az is, hogy ez ilyen nemjó érzés. Kellett kicsit dolgozni rajta.

Ami viszont határozott jó pont, hogy elvállalt az a szülész, akihez Orsi ajánlására be szerettem volna kerülni. Az első találkozásunk jó másfél órás volt, töviről-hegyire kikérdezett mindenről, PCOS-ről, a kezelésről, az előző terhességről és szülésről – az eddigiek alapján alapos és szimpatikus.
Nem is stresszelteti túl a dolgot, minden további nélkül “receptre”írt nekem heti 3-5 edzést, mondván, minél jobb kondiban maradok annál jobb – én ezzel nagyon egyet tudok érteni-, nyilván nem maximális terheléssel és bizonyos mozdulatok mellőzésével, de egyelőre semmi okom abbahagyni a mozgást. Még az inozitolt is felvetette, hogy ha a terhelés alapján szükségesnek tűnik majd, próbáljuk azzal támogatni az anyagcserét.
Nagyon remélem, hogy tudom majd nektek is ajánlani őt – de mint tudjuk, a puding próbája jelen esetben a szülés lesz…

Összességében így állunk kevéssel az első trimeszter vége előtt – mivel pocakom még nincs, így megint csak a manócskáról tudok képet hozni. Ekkorra megvannak a kezek-lábak is, tiszta gumimaci-forma.  :o)

 

160_gramm alapok anyagcsere baba CH CHszámolás cukor cukorterhelés diagnózis dúla fogyás Férfi IR GDM GI gyorsCH inzulinrezisztencia IR iretrend IR Nyelviskola IRélet IR és PCOS kivizsgálás lelkipillér nyár PCOS pillérek PoCaKoS PoCaKoS Napló recept reggeli sport szoptatás szénhidrát szülés tapasztalat terhességi diabétesz tünetek vadkovász vajúdás várandósság Ét-rendező édesség élesztőnélkül életmód életmódváltás

A mathbarbara.hu cookie-kat (sütiket) használ!

Oldalam - sok más honlaphoz hasonlóan - Sütiket (cookie-kat) használ a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk a weboldalhasználatodra vonatkozó adatokat, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Te adtál meg számukra, vagy más, általad használt szolgáltatásból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával hozzájárulsz a sütik használatához.