Én és a 160 gramm

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Avagy volt egyszer egy alapítványi közönségtalálkozó, 2012 őszén…

Akkorra már 6 éve kezelt IR-esnek számítottam. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy szedtem a metformint, sportoltam, próbáltam rendet tenni a lelkivilágomban, és… elvileg „figyeltem az étkezésemre”. Aha.

Gondolom, többeknek ismerős a „nem eszem cukrot” ( = én nem teszek kristálycukrot a dolgaimba) és „kerülöm a fehér lisztet” (aztán vagy sikerül, vagy nem) hozzáállás. Én is csináltam, évekig. Tudjátok, mire elég? Saját magunk átverésére. Hogy úgy érezzük, teszünk valamit.

Hogy valójában mit ehettem össze… így utólag nem biztos, hogy bele akarok gondolni. Akkoriban fele annyit sem tudtam, vagy értettem még az egészből, mint ma. Egyfelől azért, mert amikor én ebbe az egészbe belecsöppentem, még sehol nem volt az IR étrend, másfelől mert … lássuk be, az én hülyeségem is volt nem utána olvasni, nem használni az agyam. Meg is fizettem az árát.

Nade, eljött 2012 ősze, azon a bizonyos rendezvényen pedig végre a kezembe került a Diétás Kiskáté. Egy szuszra olvastam ki. Igaz, mögöttem volt már majd’ 20 év sport, diéták, kezelés, küzdelem, tisztában voltam az alapvető dolgokkal, de mégis akkor kerültek végre helyre a dolgok. Épp meglehetősen nyamvadtul voltam, testileg és lelkileg is brutális év állt mögöttem, változást akartam. Nem majd. Nem majd ha visszajöttem az utazásból… Nem az ünnepek után… Nem az új évben…

Amilyen hamar csak lehet.                                                                                                                   

Innentől kezdve sem negyedév-zárás, sem túlóra, sem üzleti út nem tarthatott vissza: másnap nekiláttam az utolsó, hiányzó pillérem építésének is.

Először az alapanyagokra kezdtem figyelni. Ezzel párhuzamosan az időpontokra. Természetesen nem ment egyből 100%-osan. De napról napra több részlet stimmelt. Igaz, rettentő fura volt, hogy mindig emlékeztetnem kellett magam: ennem kell, és hogy új szemszögből kell vizslatnom az élelmiszereket. Nevezetesen, az összetevők listája felől…

A változás voltaképp napokon belül jelentkezett. Először a rosszullétek, migrének maradtak el. Aztán kezdtem gyanúsan energikusabbnak érezni magam (pedig nem pihentem többet, sőt… ) Az előző évben folyamatosan ingázó súlyom 1-2 hónap alatt visszaállt a normál kerékvágásba. A harmadik hónapban pedig kiderült, hogy már nem csak a saját egészségemért vagyok felelős…

Az eltelt 2 és fél év mérlege tehát a most 16 hónapos kislányom; némi fogyás (nem kellett sok), kevesebb zsír; több izom; több energia; javuló anyagcsere. Annyival javuló, hogy 7 év után elhagyhattam a gyógyszereket is…

Sokszor elhangzik, hogy az étrend fontos, meg hogy a fitt test nagyrészt a konyhában készül – a tapasztalat igazolta. Elhihetitek, sem pocakosan, sem kisbaba mellett nem döntögettem csúcsokat az edzéseimmel… Viszont amennyire csak lehetett, odafigyeltem arra, hogy mit, mikor és mennyit eszem.

Hát így kezdődött. Azóta az odafigyelés rutinná vált, és egyáltalán nem zavar a mindennapokban. A macera, amivel jár, az meg gyakorlatilag semmi ahhoz képest, amit nyertem vele. Ezért is fogok még sokat írni az étrendről, mert az ember először nem is gondolná, mi minden múlik rajta.

dietas-kiskatek.jpg

Fotó: http://pco-szindroma.hu/kiadvanyok/dietas-kiskate/

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.