Én és az IR

Facebookpinterestlinkedin

IR-es és PCOS-es vagyok. Életem nagyobb részében – immár jó 20 éve – ezek ketten az útitársaim. Bár meglehetősen sokáig fogalmam sem volt róla, mivel is állok szemben, velem voltak, időről időre változva, hol több, hol kevesebb tünettel. Az utóbbi 2-3 évben azonban határozottan kevesebb tünettel… Ez pedig azt jelenti, hogy sok-sok év hullámai és völgyei után, összeállt a kép. A dolog nem csak, hogy működik, de 2 éve már gyógyszeres kezelés nélkül is megállja a helyét.

Én a PCOS-t, IR-t nem tekintem betegségnek. Ez egy állapot, a szervezetem egy adottsága. Én így működöm, együtt élek ezzel. És ezt egyáltalán nem bánom. Szeretem ezt az életmódot, és ha holnap kiderülne, hogy félreértés volt az egész, akkor is így folytatnám. Mert végre jól érzem magam a bőrömben.

Mostanra sok mindent köszönhetek ennek a történetnek, sokat tanultam belőle az idők folyamán. Türelmet, kitartást, önismeretet, leleményességet. Hogy merjek kételkedni, utánajárni, hinni saját magamnak. Néha kudarcot vallani, felállni és újrakezdeni.

Belecsöppenve ebbe a szürreális kis helyzetbe, ahol az „elmegyek orvoshoz és ő megmondja a tutit a gyógyuláshoz” nem értelmezhető mondat, meg kellett tanulnom önállósodni, felelősséget vállalni a saját életemért, döntéseimért. Mögé látni pár dolog működésének, megnézni, hogy mit is eszünk meg, kenünk magunkra, veszünk be, hiszünk el… Leszakadni egy kicsit a mainstreamről, ami mondjuk alapból nem esett nehezemre… Összességében, az IR tudatosságra nevelt az élet rengeteg területén és adott egy sajátos életszemléletet.

Egyszer olvastam egy régi keleti bölcsességről, mely szerint a hosszú élet titka az, hogy válasszunk magunknak egy betegséget és azt ápoljuk gondosan. No, hát számomra ez az IR. Azzal a kis kitétellel, hogy egy percig sem érzem magam betegnek, sőt.

Egy ideje folyton azon kapom magam, hogy ahová lépek, ott IR-es terem (ami egyébként nem különösebb csoda, de erre még visszatérünk később), így jött a gondolat, hogy régi motorosként – és a PCOS Szívügy Alapítvány önkénteseként-, kicsit szervezettebb formában is segítsem a sorstársak útját. (Azon túl, hogy különböző projekteken dolgozom az Alapítványnál, adminként segítem a fórum működését és találkozhattok velem a rendezvényeinken túl főleg az újonnan diagnosztizáltaknak, a kismamáknak és a családtagoknak tartott klubnapokon.)

Ennek szellemében született ez a blog is, no meg, hogy legyen egy hely, ahová összegyűjthetem az írásaimat, amik már így is a neten keringenek különböző fórumokon…

Üdvözöllek hát, kedves Olvasóm!

Egy valamit szögezzük le, már így az elején:

Nem vagyok orvos és nem tudom minden kérdésre a választ – mindenre még a területet szakértőként kutató orvosok sem tudják. A látszatát sem szeretném ennek kelteni.

Lelkes és kitartó gyakorlója vagyok az útnak, amiről írok és rendelkezem némi elméleti és gyakorlati ismerettel, tapasztalattal, amit az elmúlt két évtizedben magamra hemperegtem a témában. Ez viszont csak annyit jelent, hogy tartok valahol az úton – kinél előrébb, kinél hátrább. Fejlődöm, változok, fejlődik a tudomány is – valószínűleg ennek is nyoma lesz az írásaimban.

Az itt olvasottaknak hasznát veheted, elindulhatsz a segítségükkel, illetve megtalálhatod az irányt, amerre menned kell – de nem helyettesíti a hozzáértő szakorvos általi kivizsgálást, sem a dietetikus, vagy edző segítségét az életmódod személyre szabásában. (Utóbbi kettőtől sem kell megijedni. Megpróbálhatod lespórolni, de nem biztos, hogy ez a legcélravezetőbb döntés – erről is majd később.)

Így kezeld tehát az itt olvasottakat.

Facebookpinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük