Egy tál zabpehely margójára

Facebookpinterestlinkedin

Nem rég megjelent egy poszt a hazai egészségtudatosság egy prominens oldalán arról, hogy a zabpehely csak délelőtti fogyasztásra javasolt…
Azóta többen megkerestetek, hogy mi is ezzel a helyzet IR szempontból. Itt válaszolnék.

Azt szögezzük le nagyon az elején, hogy az a rendszer nem ez a rendszer, még ha vannak is amott olyan elemek, amik beépíthetőek ide is…

A szóban forgó poszt két tényre hivatkozik: hogy a zabpehely Glikémiás Indexe (vércukor emelő hatása) közepes, és hogy a CH tartalma 64g/100g, ami a fehér liszttel vetekszik. 

(Igaz, hogy a búza fehérliszt CH tartalma 76g körül van, de most tekintsünk el attól a majdnem kisétkezésnyi különbségtől.)

IR szempontból a GI csak egy tulajdonság a sok közül, amit figyelembe veszünk. Az étrendben helyük van a közepes, sőt, esetenként a magas GI-ű ételeknek is. Egyszerűen azért, mert egy kicsit komplexebben figyeljük a hatásaikat, számításba vesszük, hogy mikor esszük, mennyit eszünk belőle, mivel esszük együtt, hogyan van elkészítve…
Tehát ez az adat ebben az esetben számunkra a „na és?” kategória.

A CH tartalom fölötti fennakadást sem értem. Annyi van benne, amennyi, annyit eszünk belőle, amennyit az étrendünk megenged. Ennyi.

Hogy csak délelőtt lehetne enni… Őszintén szólva nem tudom, hogy abban a rendszerben mi alapján lettek besorolva az egyes ételek. Az biztos, hogy az inzulin görbe napszakos ingadozásából kifolyólag a reggeli órákban reagálunk a legrosszabbul a vércukor hirtelen emelkedésére. Ezért tilos gyors CH-val indítani a napot.
Ha tehát a nagy CH tartalom és vércukor emelkedés kapcsán kerül a délelőtt fogyasztandók kupacába, akkor elmondhatjuk, hogy köszönő viszonyban sincs az IR szerinti besorolással.

Ez után jött még egy komment, ami mellett nem tudok elmenni:
„A testépítők tömeget növelnek. Fogyni vágyóknak és cukorbetegeknek a ch ellenség.”

Hol is kezdjem… Ez kicsit olyan, mintha egy egyenletben mindent mindennel kiegyszerűsítenénk.
Sem előbbi, sem utóbbi csoportnak nem ellensége “a szénhidrát” (imádom ezt az általánosítást), ahogy az IR-eseknek sem. A kiegyensúlyozatlanul működő anyagcsere a problémás, ami épp úgy eredhet túlzott, mint túl kevés (!!!) CH fogyasztásból.

Értem én, hogy a testépítők tömeget növelnek, nade MILYEN tömeget? Izomtömeget, csókolom.

Mi égeti el a kalóriákat az edzésnek hála? Leginkább az izmok.
Akkor most kedves fogyni vágyók, miből szeretnétek fogyni?
Zsírból, vagy izomtömegből? 
Ha utóbbiból, akkor bátran egyetek minél kevesebb szénhidrátot, legfeljebb ha eddig nem volt, utána majd lesz gond az anyagcserétekkel is. Ha viszont előbbiből, akkor hasznos lenne megtartani (esetleg növelni) az izomtömeget…

Bőven lehet valaki kilók szerint vékony, magas testzsír aránnyal, és kellhet valakinek zsírból fogynia úgy, hogy közben izmot is kell növelnie…
Ezért sem a mérlegnek fogyunk: az sem mindegy, hogy miből vagyunk felépítve! (Az IR szempontjából meg aztán végképp nem mindegy.)

És akkor még a vékony cukrosokat, IR-eseket, akiknek (ó minő borzalom) kifejezetten zsírszövetet kellene felszedni az optimális arányokhoz, nem is említettük.

Hiába a sztereotípia, nem minden cukros (IR-es, PCOS-es… ) kövér.

És hiába egészségtelen az elhízás, ettől még a fogyás nem lesz egyenlő az egészséggel.

Ha valaki nem kérdezi, ki vagy, miből vagy, hogyan élsz, milyen állapotban vagy, de általános, mindenre (és az ellenkezőjére is) jó étkezési, edzési tanácsokat ad, az minimum marketing szagú.
160 grammos étrenddel is lehet hízni is, meg fogyni is – de nem is ugyanazok az ételek fognak benne szerepelni!


Photo credit: Кулинарно via Visualhunt.com / CC BY-NC-SA

Facebookpinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük