25. hét – túl a második cukros-löttyös terhelésen. 
Tudjátok, miért része a terhesgondozási protokollnak? Az ok borzasztóan prózai: mert a vizsgálat kellemetlensége eltörpül (!) egy fel nem fedezett terhességi cukor kockázatai mellett. Nincs hova szépíteni.
A terhességi diab (GDM) egy kezelhető állapot.
Azaz nem akkor van baj, ha kiderül, hogy probléma van. Baj abból lesz, ha nem veszik észre időben. És ne áltassuk magunkat: vannak olyan hatásai, amik nem lesznek láthatóak (pl az emelkedett inzulin lepénykárosító hatása, vagy a baba anyagcseréjére gyakorolt hatás), de a baba és az anya hosszabb távú egészsége sínyli meg. Ami eltérés pedig pl már az ultrahangon is látszik, az régen rossz. Sokkal nehezebb utólag korrigálni (ha egyáltalán lehet), mint előre gondolkodni és elviselni egy kis kellemetlenséget.
Szóval nem, nem hobbiból meg agyatlan megszokásból macerálják ám az ember lányát ezzel.
Igen tudom, külföldön nem terhelnek mindenkit, csak a „magas kockázatú” csoportot. Nade, ki mit tekint annak?
Az USA-ban pl 25 év felett már nem alacsony kockázatú az anya, lásd az Evidence Based Birth oldalán:
Szóval, még akkor is ez a kisebb kockázat, ha ájulásig rosszul leszünk. Igen, akkor is, ha IR-esek vagyunk. 
