Jogod van életmódot váltani

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Tegnap, a WMN online női magazinban megjelent egy cikk. Ritkán érzem úgy, hogy nekem annyira hozzá kell szólnom ezekhez az írásokhoz, hogy klaviatúrát is ragadok, most mégis ez a helyzet. A cikk címe: “8 idegesítő típus, akiket bátran tüntess el a facebookodról a lelki nyugalmad érdekében”

Bevallom, annyira nem fogott meg a téma, hogy bele sem olvastam – míg egy bloggertárs kifakadása fel nem hívta a figyelmem egy részletére. Egész addig arra sem gondoltam, hogy voltaképp én is egy lehetek a 8 típus közül…

Így szól az ominózus részlet:

“7. Életmódváltók, szevasztok!
Egyértelműen az életmódváltás az új méregtelenítés. Annak idején a csapból is az folyt, hogy méregtelenítsünk. Felnőtt, egészséges embereket próbáltak meggyőzni arról, hogy ha lenyomnak egy sajtbucit, végigeszik a vasárnapi ebédet, akkor utána méregtelenítsenek. Kérdem én, de minek? Minek váltsak életmódot, ha tök fasza az életem? Minek féljek a gluténtól laktózól, cukortól, ha egyikre sem vagyok érzékeny? Persze az élet mindig lehet jobb, egészségesebb, kevésbé stresszes, de attól még nem feltétlenül kell váltanod. Viszont garantáltan szarul fogod érezni magad, ha folyton olyan motiváló bölcsességeket kapsz, amelyek az életmódváltást nyomatják.”

 

Tegnap óta forgatom magamban ezt a dolgot, és hogy miért is zavar engem ennyire…
Kezdhetném a sort azzal, hogy rég láttam a témát övező katyvaszt ilyen szépen bemutatva. Van itt ugye kapásból egy kis tárgyi tévedés, hiszen az értelmetlen, kampány szerű méregtelenítést egy kalap alá venni a hosszú távú és mindenféle nyavaják megelőzésében kulcsszerepet játszó életmódváltással, alapvetően problémás. Már csak azért is, mert utóbbi működik, előbbi meg nem.

Van egy kis fogalomzavar is, hiszen az “életmódváltás” az egészségtudatos életmódra törekvésről szól, és nem egyenlő azzal, hogy mindenmentes termékeket vásárolunk.

A táplálékallergiának, intoleranciának (ahogy szabatosan fogalmaz, “érzékenységnek”) annyi köze van az életmódváltáshoz, hogy akinél ilyesmire derül fény, annak nem opcionális az életmódján való változtatás. Illetve de, ha vállalja az ebből fakadó problémákat, akár tehet is az egészre. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag azért kevesen választják ezt.

 

A cukorérzékenységen picit elmosolyodtam. Hiszen addig jó nekünk, míg a szervezetünk elég érzékenyen reagál a cukorra, inzulinra. Gondolom a szerző ez alatt valami IR-hez, cukorbetegséghez hasonlót értett, ami nagyon jó, ha nincs neki. Viszont nem árt, ha kicsit kisebb a mellényünk, mert IR-esek ezrei tudnak mesélni arról, ahogy besokallt a szervezetük, és egyszer csak lettek ilyen problémáik. Előtte meg csak annyira voltunk érzékenyek a cukorra, mint mindenki más – ami miatt a WHO is javasolja a fogyasztásának korlátozását. Egészséges, felnőtt emberek számára. Is.

 

Egyáltalán, nem tudom, mennyire bölcs dolog az, ha egy több százeres olvasottságú portál ilyen gondolatokat népszerűsít egy országban, ahol népbetegség az elhízás és a cukorbaj – utóbbi egyre több gyereket is érint -, ahol egyre többeket érint az inzulinrezisztencia, 10-ből minimum egy nőt a PCOS, pajzsmirigy probléma, nehezített teherbeesés… De ide sorolhatnám pl. a depressziót is – ezeknek mind vannak életmódi vetületei.

Mennyire normális dolog azt pedzegetni, hogy ha egészséges életmódra törekszel, és urambocsá, erről még beszélsz is, akkor tiltólistára való vagy?
Még ha azokról lenne szó, akik “túltolják”, akikkel semmi másról nem lehet beszélni… nade életmódváltásról így, en block?

Eszembe jutnak a lányok a PCOS klubokról, fórumokról, akik azért kerestek támogatást, mert otthon nem kaptak. Hiába írta receptre az orvos, hogy változtatniuk kell, “ugyan anyukám, mi ez az új dili már megint”? Akik többfelé főztek, mert a családtól mégsem várhatták, hogy ilyen egészséges dolgokat egyenek. Akik gyomorideggel indultak a családi ünnepekre, mert abban sem voltak biztosak, kérhetik-e egyáltalán, hogy legyenek rájuk tekintettel a menü tervezésekor. Akiknek – bár csak egy élhetőbb életre vágytak – komoly és valós problémát jelentett nem csak az életmódjuk megváltoztatása, hanem ennek felvállalása a szeretteik előtt. Akik szégyellték az egészet. Akik számára igenis komoly teher volt, hogy nem csak a helyzettel, a tünetekkel kellett megküzdeniük, de azzal is, hogy magukra maradtak a sok szuperokos hozzáértő között.

Persze az élet mindig lehet jobb, egészségesebb, kevésbé stresszes, de attól még nem feltétlenül kell váltanod.

 

Ez a kedvenc részem. Itt vajon mire gondolhatott a költő? Nem feltétlen kell váltanod, elég ha csak álmodozol? Nem kell igazán odafigyelned, elég ha egy kicsit alibizel, megnyugtatod a lelkiismereted, hogy te teszel az egésszégedért? Vagy az a jobb és egészségesebb élet úgyis csak egy ábránd? Esetleg idegesít, hogy másnak megy? Vagy majd te eldöntöd, hogy neked mi egészséges? (Ha ilyen öntudatos vagy, miért zavarja a lelki békéd, hogy más posztolja-e a kocogását?) Viccen kívül:
Ha változtatni szeretnél a életmódod eredményén, miért is ne kéne változtatnod az életmódodon?
Meg lehet próbálni tényleges változtatások nélkül is persze, de én meg nem azt garantálom, hogy a motiváló bölcsességektől rosszul érzed majd magad, hanem a kudarcot. (Mondjuk néha az is kell.)

Ahogy az okosok mondják:

“Nem oldhatjuk meg a problémákat, ugyanazt a gondolkodásmódot alkalmazva, amellyel megteremtettük őket.” (Albert Einstein)

Úgyhogy én azt mondom, nem olyan rossz dolog az a váltás. Ha IR-es vagy, ha nem, ha PCOS-es vagy, ha nem…
Jogod van akarni azt a jobbat, egészségesebbet, kevésbé stresszeset. A boldogabbat.
Jogod van tenni is érte, változni, változtatni.
Jogod van ahhoz, hogy így is elfogadjanak, hogy ebben a törekvésedben támogassanak.
És jogod van erről beszélni is.

Még a végén az is kiderülhet, hogy nem letiltanak, hanem segítségére leszel az ismerőseidnek, akikről eddig nem is tudtad, hogy hasonló cipőben járnak.

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Képek forrása:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.