Alapok 2 – Mitől alakul ki az IR?

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Az inzulinrezisztencia egy genetikai hajlam. Nagyjából az emberek fele (igen, jól olvasod, a fele) érintett. Igen, kedves Olvasó, ez azt jelenti, hogy minimum 50%-od kapásból van arra, hogy te is benne vagy a kupacban. Ha az életmódod mozgásszegény, étrended sok silány minőségű ételt tartalmaz, a családodban felbukkant már cukorbetegség, pajzsmirigy probléma, szívbetegség, elhízás, meddőség… esetleg te magad is tapasztalod a tünetek egy részét, nos, akkor az esélyed az érintettségre jócskán megnő. És – csak hogy ne legyen egyszerű – hasonló a helyzet akkor is, ha extrém kevés szénhidrátot fogyasztasz, ami mellé lehetőleg még túl is edzed magad… Azaz, ha bármilyen irányba kibillensz az egyensúlyból.

Ezzel együtt, az IR-re való hajlam önmagában még mindig nem betegség. Adottság, ami evolúciós okokig nyúlik vissza – voltak az emberiség történetében idők, amikor előnyt jelentett a fokozott tartalékoló képesség. Csakhogy, ezek az idők a világ nagy részén elmúltak, a modern átlagember életmódja mellett pedig nem különösebb előny, ha még genetikai okokból is könnyebben raktároz. (Ettől még persze, ott vannak azok az „irigyelt” IR-esek, akik bármit megehetnek, nem látszik rajtuk, vagy éppen a teljesen normál testalkatúak…)

Problémák akkor lesznek a dologból, ha a genetika találkozik a „megfelelő” életmóddal és/vagy stressz hatására aktivizálódik. Márpedig, elég gyakran találkozik.

Ez tehát az oka az egyre több IR-esnek, nem az, hogy divatozunk.

A legtöbb érintett hallotta már a „ bezzeg az én időmben/x éve nem nyavajogtunk ilyesmin”, „ez is csak valami új divat” típusú kommenteket. Ez van, az embereknek se a tudatlanságot, se a bunkóságot nem lehet megtiltani…

Arra azért felhívnám a figyelmet, hogy az orvostudomány egy fejlődő terület, ahogy sok másik is. Lehet, hogy 30 éve nem volt ennyi (diagnosztizált) IR-es, de pl. az se sokakat érdekelt, hogy hol hagyták el az okostelefonjuk adatkábelét… Azóta változott ez-az.

Egyre több mindent értünk meg az emberi testben zajló folyamatokból. Az inzulinrezisztencia is egy olyan téma, melynek diagnosztizálása és kezelése meglehetősen nagy utat tett meg az utóbbi 1-2 évtizedben. Vélhetően ez hozzájárul ahhoz, hogy 30 évvel ezelőtt még kevés szó esett róla, vagy a – már sokkal régebben leírt – PCOS-hez fűződő kapcsolatáról. Ez már önmagában is magyarázza, miért vagyunk egyre többen diagnosztizált IR-esek. (Míg ki tudja , hányan róják köreiket az egészségügy útvesztőiben, miközben fogalmuk sincs, mi okozhatja a tüneteiket.)

És akkor még egy kis apróság. Nézzük meg a fejlett országok átlagemberének étrendjét. Aztán azt, hogy mennyi fizikai aktivitás tarkítja a napjait… Vegyük hozzá, hogy a kristálycukor, mint olyan, egy nagyjából 150 éves találmány, tömeges elterjedése talán 100 éve tarthat. Aztán, számoljuk még hozzá csak az utóbbi 20-30 év változásait: 100 éve lehet, hogy volt már cukor az asztalon (jó drágán), de nem is gépesített háztartásokban, autóval járva, laptoppal a kanapén ülve, mobiltelefonnal élték az emberek az életüket. Mára a cukor relatíve olcsó alapanyaggá vált (no meg ugye, kissé addiktív is, ami növeli az eladhatóságot), a mozgás viszont minimalizálódik… Azt hiszem, itt már azért csak felsejlik némi összefüggés, hogy mitől is vannak egyre többen az IR-esek, cukorbetegek…

De ha végül mégis nagyon ragaszkodik valaki az állításához, hát érezzük magunkat trendinek és legyünk benne biztosak, hogy nem sokat tud a témáról. Mert ugyan miért is lenne baj, ha divatba jönne a tudatos táplálkozás, rendszeres sport és mondjuk a stresszkezelés… (Úgy nagyjából az, amit a WHO – Egészségügyi Világszervezet – is ajánl.) Hm?

Kép: https://www.facebook.com/pcosszivugyalapitvany/photos/rpp.142835695763271/1104769719569859/?type=3&theater

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.