Alapok 1 – Az inzulinrezisztencia

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

A szervezetünk életben maradásához energiára van szükség. Ez idáig tiszta sor.

Ezt a bevitt táplálékból nyeri: a megevett szénhidrátokat, fehérjéket, zsírokat alakítja át energiává, amit vagy felhasznál, vagy elraktároz. Ez is tiszta.

Inzulinrezisztencia esetén ez az alapvető folyamat borul fel, és mivel ez kihatással van a szervezet egészére, igen sokféle problémát képes okozni…

Míg férfiaknál általában testsúlyproblémákat (pl. metabolikus szindróma), szív és érrendszeri betegségeket okoz, nőknél többnyire a hormonális működést zavarja össze (pl. PCOS), a lehető legváltozatosabb tüneteket okozva.

(forrás: http://pcos.hu/)

Leegyszerűsítve az IR egy olyan állapot, amikor a vércukorszint növekedése – például evés után – túlzott inzulin választ vált ki a szervezetből . A sejtek ugyanis rezisztensek (ellenállóak) azzal a hormonnal szemben (inzulin), melynek feladata lenne bejuttatni tápanyagot. Hiába érkezik a cukor a vérrel, az inzulin nem képes ellátni a feladatát. Így a sejt éhen marad, a cukor pedig a vérben. Ez pedig egyre több inzulin kibocsátására sarkallja a hasnyálmirigyet, ami bejuttat némi tápanyagot a sejtekbe, de jól le is csökkenti a vércukrot. Ennek sem örülünk túlzottan, hiszen az egészséges vércukor tartománynak nem csak felső, de alsó határa is van… Nem véletlenül.

A helyzet kis pikantériája, hogy hacsak nem olyan orvossal van dolgunk, aki tudja, mit keres, ebben a fázisban még kicsi az esélye, hogy kiderüljön hol a bibi. Ma Magyarországon ugyanis még egy sima vércukorterhelést is nehéz kicsikarni, nem hogy olyat, ahol inzulint is néznek mellé. Így közlik az emberrel, hogy a cukra jó, viszonthallásra. Pedig az inzulinból (illetve a kettő arányaiból) sok mindent lehetne előre látni, már akkor is, amikor még normálisak a vércukor értékek.

Hát így megy ez. Eleinte.

Aztán, az idő előre haladtával – mert hogy ez nem egyik pillanatról a másikra üti fel a fejét, szép alattomosan alakul ki – el lehet érni azokat a minősített állapotokat, amikor már alapállapotban is megnövekedett inzulinszint tartja fent a – még normális- éhgyomri cukrot (IFG). Az előbbi okfejtésből kifolyólag még ekkor sem biztos, hogy bárkinek is feltűnik a helyzet. Majd a megnövekedett vércukrot már a sok inzulin sem tudja levinni (IGT), végül a hasnyálmirigy kifárad, az éhgyomri értékek és a terhelt értékek is elszállnak – azaz kialakul a 2-es típusú diabétesz. Azt meg már ugye, nehéz visszacsinálni.

Ezért hívják az IR-t a cukorbetegség előszobájának.

Ezek a hosszabb távú kilátások, de általában azért jóval hamarabb tetten érhető a folyamat. Főleg ha a tüneteket és a tendenciákat figyeljük, elfogadjuk azt, hogy ha tünet van, akkor annak oka is kell legyen, és nem azt várjuk, hogy mikor lógunk ki a laborértékekkel a referencia tartományokból.

És ami még fontosabb: a megfelelő kezeléssel ez a folyamat jó eséllyel fel is tartóztatható!

(Magyarán: a legtöbben, akik a fenti tünetek közül rendelkeznek párral sok kellemetlenségtől megszabadulhatnának, ha nem az egyes tüneteket kezelnék, hanem az okot.)

Mentés

Mentés

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.