Alapok 8: A gyógyszer pillér – Második rész – Amit gyógyszer pillér alatt értünk

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

No és akkor csapó kettő: nézzük, mit is értünk a PCOS/IR kezelésének gyógyszer pillére alatt.

Kezdjük az alapoknál: az utóbbi 10-20 év kutatásai és tapasztalatai alapján a PCOS Alapítvány által is képviselt (és sokak között az én tapasztalataim által is megerősített) álláspont az, hogy az inzulinrezisztencia nem egy társult probléma a PCOS mellett, hanem az IR kapcsán felboruló anyagcsere okozza egyebek közt azt a hormonális kavalkádot is, ami a PCOS-hez vezet.
Ergo, a PCOS kiinduló oka az IR, és bár létezik inzulinrezisztencia PCOS nélkül (még szép, hisz’ pl. férfiak is lehetnek IR-esek), a PCOS mögött mindig feltételezzük az anyagcsere zavarát – még akkor is, ha a labor esetleg csak minimálisan utal erre.

Ha már itt tartunk, jegyezzük meg, hogy a laborértékek eltérése és a tünetek súlyossága (azaz az adott ember állapota) nem mindig arányos. Itt jön képbe az egyéni érzékenység: van, aki relatíve ronda értékek mellett is csak enyhe tüneteket tapasztal, és van, aki minimális eltéréseket is nagyon megszenved. Ezért sem elég a labort nézni a diagnózishoz és ezért sem laborértékeket kell kezelni, hanem az egész embert és az ő állapotát.
(És ezért sem nézegetjünk, hogy melyik fórumtársunk milyen értékekre kapott milyen és mennyi gyógyszert, mert ennek baromira semmi köze nincs ahhoz, hogy nekünk az adott helyzetben van-e szükségünk gyógyszeres támogatásra és ha igen, mire és mennyire.)

Az eddigiekből következik, hogy ebben a megközelíésben a PCOS kezelése nem más, mint az anyagcsere javítása, optimalizálása: így jön képbe az étrend (tehát igen, amit eszünk az kihatással van pl a ciklusra is), a sport (igen, a kondíciónk is egyenes hatással van a hormonális működésünkre), és ezt fogja célozni a gyógyszeres kezelés is, megtámogatva (és nem helyettesítve!!!) az életmódváltás hatásait.

Bár a PCOS felborítja a hormonokat és nőgyógyászati tüneteket produkál, sok esetben konkrét hormonális beavatkozásra nincs is szükség, hiszen ahogy a kiváltó ok rendeződik, úgy áll helyre minden más is.

Adott tehát egy alap helyzet, amiben a sejteknek problémájuk akadt a tápanyag felvételével, hiszen az inzulin nem tudja elég hatékonyan elvégezni a feladatát. Ez pedig az inzulin – tényleges vagy relatív – túltermeléséhez vezet. Első körben tehát olyan gyógyszerek kerülnek bevetésre, amik ezt hivatottak kezelni, növelni a sejtek inzulin iránti érzékenységét: ők az inzulinérzékenyítők.

Ezek közül talán a legismertebbek a metformin tartalmú gyógyszerek, van belőlük jó pár: Meforal, Merckformin, Merckformin XR, Adimet, Metfogamma… A fő hatóanyag ugyanaz, de még így is sok múlik a vivőanyagokon. (Van aki az egyik fajtát nem bírja, a másikat igen) A metformin egy viszonylag rég óta alkalmazott szer (igaz, nem IR, hanem annak folyománya, a 2-es típusú diabétesz kezelésében) elég sok adat áll róla rendelkezésre. Sokáig csak u.n. off label módon lehetett felírni PCOS kezelésére (valószínűleg egyike voltam az elsőknek az országban, akik erre kapták), 2015 őszén aztán belekerült pl a Meforal terápiás javaslatába a prediabetes (cukorbetegség megelőző állapot – pl. az IR minősített fokozatai) kezelése is…

Aztán ott van a glitazonok csoportja (talán az Eucreas és az Actos a legismertebb) ezek már erősebb készítmények és inkább időszakosan használják, “lökésterápiaként”, illetve amit még tudni kell róluk hogy vékony IR-esek esetében sokszor hatékonyabbak pl. a metforminnál.

Viszonylag új beszálló a képben a myo-inozitol (Inofolic, Inofem…), az elmúlt 2-3 évben ívelt nagyon fel a csillaga, sok vele a pozitív tapasztalat. Ez egy táplálékkiegészítő, szintén az inzulin érzékenységet növeli, illetve a petesejtek minőségét is támogatja. Nem receptköteles, terhesség, szoptatás mellett sem ismert ellenjavallat. Viszont alapos bevásárlás előtt érdemes kicsit kitapasztalni, hiszen ez is mindenkire kicsit másképp hat: van akinél nagyon beválik, és van, akinél nem.

És végül ott vannak a természetes inzulinérzékenyítő szerek, mint a fahéj, a kecskeruta, vagy akár a D vitamin. Velük is ki lehet egészíteni a terápiát, de mindenképp a kezelőorvossal egyeztetve. Illetve érdemes figyelembe venni, hogy a különböző készítmények minősége, hatóanyag tartalma eltérhet, és adagolásuk is jóval pontatlanabb lehet, mint a gyógyszereké.

Amit a felsorolt szerekről fontos tudni:

NEM az inzulin termelését fokozzák, hanem a megtermelt inzulin hatékonyságát. És ha hatékonyabb, akkor kevesebb is elég, a szervezet pedig ezt érzékeli és visszavesz a mennyiségből.

NEM célja a kezelésnek, hogy egész életünkben gyógyszert kelljen szedni és NEM igaz, hogy ha elkezdtük szedni, akkor soha többé nem lehet letenni. El lehet jutni arra a pontra, ahol már nincs rájuk szükség.

NEM fogyitabik és nem babacsináló bogyók. (Nem felejtjük el őket örökre, csak mert végre lefogytunk, vagy pozitívat teszteltünk…)

NEM helyettesítik a többi pillért, hanem erősítik azokat. Nem oldják meg önmagukban a problémát: a gyógyszer pillér egy mankó, ami szükség esetén megtámogatja az életmód hatását, segít beindítani a változásokat a szervezetben.

Nagyon is fontos, hogy a komplex terápia részeként alkalmazzák őket, fokozatosan felépítve az adagolást, nyomonkövetve a hatást. Ezzel nem csak a hatásfok növelhető, de a mellékhatások is csökkenthetők. Ha pedig történetesen olyan gyógyszert kaptunk, amivel nem tudunk összebarátkozni, akkor ne hajítsuk el hirtelen ötlettől ragadtatva és húzzuk le a rolót erre az egész kezelés témára (sajnos sokszor látni ilyet), hanem egyeztessünk az orvosunkkal és keressük meg a nekünk megfelelő fajtát, adagot, stb. (Orvost is, meg gyógyszert is.)
Ne felejtsük el, hogy nem viccből kaptuk a gyógyszert, és szép ha az ember “nem egy gyógyszerszedős típus”, de ezért a titulusért nem biztos hogy megéri lerövidíteni az utat az “inzulin szúrkálós típussá” váláshoz.

Ez volna tehát, ami nagy vonalakban az alapvető gyógyszer pillérhez tartozik.

Ejtsünk még pár szót a társult problémákról is, hiszen az IR és a PCOS néha kéz a kézben jár olyan állapotokkal, amik külön gyógyszeres kezelésre szorulnak: ilyen lehet például a pajzsmirigy betegsége, vagy a prolaktin nevű hormon emelkedett szintje. Nyilván az, ahogy alapvetően az anyagcserét kell gatyába rázni, nem jelenti azt, hogy ezeket a problémákat elhanyagolhatjuk.
Itt már játszik a konkrét hormonpótlás, vagy hormonokra ható gyógyszerek alkalmazása is, és ugyanez a helyzet akkor is, ha maga az alapkezelés nem elég (pl. valamiért mégsem hozza rendbe a ciklust, peteérést).
Ezekben a helyzetekben még inkább kulcsfontosságú a jó orvos(ok) megtalálása, aki személyre szabottan finomhangolja a terápiát.

 

A kép forrása a PCOS Alapítvány FB oldala.

10959847_831972050182962_7217374696014084207_n.jpg

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.