Alapok 7: A gyógyszer pillér – Első rész – Avagy amit nem tekintünk annak…

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Régóta lógok már egy poszttal arról a bizonyos 3. pillérről, következzen hát egy kis összefoglaló arról, amit a PCOS-ről (IR-ről) és az ő gyógyszeres kezelésükről nagy vonalakban tudni érdemes.

Először is talán kezdjük azzal, hogy mit NEM értünk a gyógyszer-pillér alatt:

1. Nem tekintjük kezelési módnak az amúgy sajnos elég gyakori “amíg nem akar babát addig szedjen fogamzásgátlót” megközelítést.

A fogamzásgátló szedése önmagában nem tesz rendbe semmit, sőt, leginkább még egy pofon annak a bizonyos anyagnak. Igaz, elméletileg elkendőzi legalább a zavaró külső tüneteket: szebb lesz a bőr, “rendszeres a ciklus” (ami ugyan nem ciklus, de legalább rendszeres és meg lehet nyugodni tőle) és mivel leáll a peteérés, akár még a ciszták száma is csökkenhet. (Hurrá.)
Mi ezzel a gond?

A legnagyobb talán az, hogy az alap probléma – nevezetesen a felborult anyagcsere – továbbra is fennáll, és azt kéne tán rendbe tenni, függetlenül attól, hogy akar-e az ember épp gyereket, vagy sem. Sőt, igazából az lenne az ideális, ha már rendbe lenne téve, mire eljut odáig, hogy családot szeretne alapítani…

Aztán érdemes tudni, hogy a trükk koránt sem válik be mindenkinél, de legalább amikor abbahagyják a szedését, szinte mindenki tapasztalja a tünetek fellángolását, az eredeti állapothoz képest romlását. (Ne nagyon csodálkozzunk, hiszen oki kezelés nem történt.) Akiknél nem válik be, még bizonyos szempontból szerencsések is, hiszen kénytelenek tovább keresni a megoldást.

Akiknél valamennyire működik a dolog, sokszor ha tudják is, hogy ez önmagában még nem megoldás és hallottak is már harangozni valamit életmódról, meg egyéb marhaságokról, az átmenetileg javuló tünetek hatására hajlamosak ellazázni az egészet, aztán később jól meglepődni, mikor a fagyi visszanyal.

Végül pedig hát elég kétséges, hogy mennyire jó ötlet egy amúgy is rozoga lábakon álló hormonháztartást ilyen módon babrálni… (És ugye ha a babáig akarják szedetni az emberrel, az nem épp a szoros nyomonkövetésről szól, sokkal inkább arról, hogy pár évig még ne problémázzunk.)

Mikor van helye a fogamzásgátlónak? Van ilyen is. Amikor a – valóban hozzáértő (!) – orvos pl. a komplex terápia részeként veti be, nyomon követve és figyelembe véve a hormonok hatását. Ez nyilvánvalóan időszakos megoldás, hiszen a kezelés egyik célja, hogy a ciklus és a peteérés lehetőleg magától is működjön. Esetleg felmerülhet még, hogy valaki már szedi, és nem tetetik le vele rögtön a kezelés elején, mert nem akarják még jobban megborítani, ilyenkor előbb kezdődik az anyagcsere rendezése, és majd menet közben intenek búcsút a bogyónak.
Illetve még egy verzió elképzelhető: amikor már stabilizálódott annyira az ember anyagcseréje és hormonháztartása, hogy kifejezetten fogamzásgátlás céljából zöld lámpát kap a dolog. Ez általában nem a kezelés kezdeti szakaszára jellemző, és én a magam részéről még ezen a ponton is erősen megfontoltam a dolgot, végül köszöntem, nem kértem belőle.

2. A másik klasszik témakör, a “ha már babát szeretne, csinálunk”, kézenfogva a “csinálunk magának ciklust is” gondolatmenettel.

A probléma ezekkel – a petefészek stimuláló majd vérzést előidéző – gyógyszerekkel alapból hasonló az előzőekhez: tünetet próbál kezelni, a tényleges problémán nem segít.

A következő gond, hogy sajnos sok esetben kb úgy írják fel ezeket a hormonális lórugásokat, mintha C vitamin lenne és elfelejtik nyomonkövetni a hatásukat. Én egy ilyen “mókának” köszönhetően hagytam kis híján a műtőasztalon a petefészkeim, miután némileg túlstimuláltak, csak ezt nem sikerül észrevenni. A mázlim az volt, hogy a műtétet végző doki végül úgy gondolta, 19 évesen mégsem venné ki őket, olyan fiatal vagyok még, hátha rendbejövök. Ennyinek köszönhetem, hogy nem arra ébredtem, sosem lehet gyerekem.

És még egy dolgot említsünk meg: ha ezen gyógyszerek alkalmazásában merül ki a “kezelés”, az maximum a két csíkos tesztig segíthet eljutni. De mint azt tudjuk, a pozitív teszttől az egészséges újszülöttig meglehetősen hosszú az út, és ezen az úton ezek a gyógyszerek – szemben a komplex kezeléssel – semmiféle támogatást nem adnak.

Mikor van mégis helyük? Amikor a kezelés már fel van építve, de valamilyen okból kifolyólag még mindig nincs peteérés, és – pl a leendő szülők kora miatt – nem akarnak tovább várni. Ilyenkor is átgondoltan, nyomonkövetve alkalmazva…

3. És akkor a harmadik pont, ami bár nem gyógyszer, de ha már így elkanyarodtam ebbe az irányba, vegyük ide a drillinget, azaz a műtéti “megoldást” is.

Ennek lényege, hogy sebészi úton kis lyukakat égetnek a petefészekbe, így gondolván segíteni szegény érett petének, aki biztos azért nem tud kiszabadulni onnan, mert nem találja az utat.

Kezdjük ott, hogy jelenlegi tudásunk szerint a klasszikus PCOS-es cisztácskák nem mások, mint sok, érésnek indult de különböző fázisokban megrekedt petesejt. A jelenlétük kapásból nem zárja ki azt, hogy mellettük egyébként van olyan, ami rendesen megérik és megtermékenyül…igazság szerint a legtöbb esetben magukkal a cisztákkal nincs is különösebb teendő.
Viszont ezen ciszták kilyuggatásával sem leszünk sokkal beljebb, hiszen bár roncsoltuk az ép részeket is, semmit nem tettünk az ellen a probléma ellen, ami a ciszták létrejöttét (no és a peteérés esetleges elmaradását…) okozza. Ergo, pár hónap múlva igen jó eséllyel visszajönnek.

Hogy miért működik néha mégis és jön össze a baba utána? Mert a szervezet sokkot kapott és történetesen szerencsésen reagált. Ez olyan, mint amikor kikapcsolod-bekapcsolod a számítógéped és közben marhára reméled, hogy ezzel magától megoldódik a gond…

Dióhéjban ennyit arról, amit NEM tekintünk a PCOS kezelésének – innen folytatjuk azzal, amit viszont annak tekintünk.

 

 

A kép forrása a PCOS Alapítvány FB oldala.

12273597_964719626908203_3502429303747182057_o.jpg

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.