A Szivárványsüti

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Nagyon gondolkodtam, hogy feltegyem-e ezt ide, hiszen se IR, se PCOS, se életmód, a képek se olyan hűdejók csak még egy “hurrá, ilyet is tudok nyírfacukorral” típusú süti… Aztán rájöttem, hogy de, mégiscsak életmód téma ez. Nagyon is.
Mert gyerekek és családi ünnepek inzulinrezisztenséknél is vannak. Az IR-ről meg ugye tudjuk, hogy a hajlamot öröklik a gyerekek, így aztán nem mindegy, hogy milyen életmódot tanulnak otthon. Viszont ettől még nem kell megvadulni minden IR-es anyukának, néha a kompromisszumos megoldások a célravezetőek. Nem feltétlenül kell mindig minden egyes ételnek szuperegészségesnek lenni, de ha otthon ünnepelünk, akkor a mókásabb ötleteket is meg lehet IR-barát módon valósítani.

Szóval, minket sem kerülnek el a gyerekmesének álcázott csapások, így aztán kedvenc nagyobbikom egy ideje “szivárványsüti” után sóhajtozott.
Alapból működésképtelennek tartom, hogy úgy neveljem egészséges életmódra, hogy közben tiltott gyerekkedvencek után csorgatja a nyálát (“kislányom mi olyat nem eszünk, mert az pfúj”), ezért aminek csak lehet, próbálom inkább megtalálni az értelmesebb verzióját (“látom tetszik, jól van, majd elkészítjük otthon és még finomabb is lesz…”).
Na most, elsőre leginkább a papucsomat szerettem volna a képernyő irányába hajítani, egészen Szivárványiáig, de a sóhajtozás maradt, aztán jött a gyerkőc névnapja. Úgyhogy gondoltam üsse kavics, lássuk mit lehet kihozni a témából ami szivárványos is, meg mégse a cukrászdából szalajtották…

Komolyabb elhatározásom első jeleként beszereztem egy tubus piros, egy sárga és egy kék ételfestéket. Ez volt a kompromisszumos rész, természetesen továbbra sem szándékozom a gyereket direkte színezékekkel etetni.
Első lépésben készült egy nagy adag piskótatészta:

  • 7 nagyobb tojás
  • 7 ek teljes kiőrlésű tönykölyliszt
  • 4 ek nyírfacukor (tudom, elvileg 7 kéne, de az nekem túl édes)
  • 1 kk vaníliás nyírfacukor (“házi”)
  • 1 csipet só
  • 1 kk sütőpor

A fehérjékből habot vertem, a sárgákat jól kikevertem a nyírfacukorral, majd a többi hozzávalóval, végül beleforgattam a fehérjehabot is. A masszát lemértem, és egy kisebb tálba kimértem az 1/6-át. Ebbe kevertem bele az épp aktuális ételfestéket, míg elfogadhatónak nem tűnt a színhatás. Tortaformába terítettem és 170 fokra melegített sütőben egyesével megsütöttem a lapokat: kéket, zöldet, sárgát, narancsot, pirosat és lilát. (Legalábbis ezeket akartam volna.)

A krémhez először felvertem

  • 250 ml tejszínt, majd belekevertem 
  • 500g mascarpone-t
  • 2-3 ek nyírfacukrot 
  • 1 kk vaníliás nyírfacukrot

A masszából félretettem 200 grammnyit, ez lett a bevonat a külsejére. A többihez pedig hozzákevertem

  • 2 ek házi eperlekvárt (nyírfacukros)
  • 300g apróra vágott epret

A kihűlt lapokat színek szerint összerendeztem, megtöltöttem a krémmel, lekentem a félretett “mázzal” és hagytam a hűtőben összeállni.
Másnap került rá még egy kevés friss “máz”, majd az igen kifinomult “ételfestékbe mártott ujj” technikával szivárvány készült a tetejére. 

Szénhidrát tartalmat nem számoltam, de lőn öröm, boldogság, vigyorgó gyerekpofi és állítólag szivárványízű is lett. :o)
Szóval megérte a kreatív délutánt az alapból 30 fokos konyhában. ;o)

Facebookgoogle_pluspinterestlinkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.